Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2./9 - Ha Elizabeth rátalál

Az órára nézve rájöttem, hogy csak hajnali 3 van, így igazán aludhatnék még. Ám mielőtt így tettem volna, leellenőriztem a harapást a nyakamon. Ugyanolyan csúnya volt, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy aggódjak miatta, így visszafeküdtem az ágyamba.

-Serena, ébresztő.-
-Theo?-nyitottam ki lassan a szemem.
-Bizony, na ébredj.-nyitotta ki az erkély ajtót.
-Hány óra?-
-Lassan dél.-
-Te jó ég, jó sokat aludtam.-
-Hát igen, na de tegnap este hallottam Sofitól, hogy a harapás elég csúnya. Mutasd.-ült le mellém az ágyra.
-Hajnalban még csúnya volt.-húztam oldalra a felsőmet.
-Már egész jól néz ki, Morgana szerint csak azért nem gyógyult ez olyan gyorsan, mert még nem nyerted vissza az összes erődet.-
-Remek.-
-Nyugi, fel a fejjel. Amikor szembekerülsz Elizabethhel, már ugyan olyan erős leszel mint voltál.-
-Köszönöm a bíztatást, mi lenne velem nélkületek?!-öleltem meg.
-Hát nem is tudom.-nevette el magát.
-Na de gyerünk, enned is kell. Lent megvárunk.-
-Okés, igyekszem.-

Miután Theo magamra hagyott, kimentem a fürdőbe és megmostam az arcomat. A hideg víz mindig jól jön ébredés után. Felöltöztem, majd lementem a nappaliba.
Amint megláttam a többiek arcát, tudtam, hogy történt valami, aminek nem igazán fogok örülni.

-Ne kíméljetek, mi történt?-kérdeztem, amint beléptem.
-Sofi eltűnt.-mondta szomorúan Brandon.
-Mi az, hogy eltűnt??-
-Tegnap este, lefeküdtünk aludni, de amint felkeltem, már nem volt mellettem. Azt hittük veled van, mivel elég kimerült voltál és a harapás sem javult, de Theo mondta, hogy nyoma sincs nálad. Fogalmam sincs, hogy mire gondoljak.-
-Bátyus, fugyelj. Ne gondolj rosszra, meglehet, hogy csak elment valahova.-
-Nem, szólt volna.-
-Akkor, fogalmam sincs.-
-Hát ezaz. Senki nem tud semmit. Sofi nem tűnik el így szó nélkül. Ez nem vall rá. Valami baj van.-
-Brandon lenyugodnál?-emeltem fel a hangom.-Ne hidd azt, hogy azért mert a barátnőd csak te aggódsz érte. Ezzel semmi sem lesz jobb. Inkább azt kellene kiderítenünk, hogy ki látta utoljára. Miután elmentetek lefeküdni, valaki esetleg találkozott még vele?-néztem körbe.
-Én.-mondta Jake.
-És? Furcsán viselkedett?-
-Nem, egészen normális volt. Ha azt vesszük, hogy még mindig elküldőtt melegebb éghajlatra.-
-Értem, öhm...rendben. Akkor próbáljátok megkeresni?-néztem Samre.
-Próbáltuk, de valami elnyomja Sofi szagát.-
-Jó, akkor keressünk másmilyen megoldást. Megkell találnunk.-
-Farkas.-szólalt meg Shawn.
-Igen, ez lesz az. Farkasként talán hamarabb megtalálnátok, csak nem a szaglásotokra, hanem Seth képességére hagyatkozva. Gyerünk Sam, megkell találnunk.-
-Nem, úgy értem itt egy farkas.-mutatott ki az ablakon Shawn.

Mindenki az ablakhoz ment és megláttam azt a farkast, akit hajnalban is. Amint felém fordította a fejét és a szemébe néztem, egyből leesett, hogy ki az.

-Elkell mennie.-rontott ki az ajtón Sam és kieresztette a karmait.
-Nee, várj.-kaptam a keze után, de későn.

Kimentem utána, Ő pedig megvillantotta vörös szemeit és a kisfarkasra morgott.

-Az Sofi, hagyd abba.-kiabáltam.
-Tessék?-nézett furán.
-A szeme, az Sofii.-jelent meg Brandon.

Mikor megordultam láttam, hogy a farkas az erdő felé szalad.

-Azonnal utána kell mennünk. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lehetséges, de az Sofi volt. Seth, Brandon, Sam ti menjetek, Shawn és én pedig kocsival követünk benneteket. Mire vártok?? Gyerünk.-

A 3 srác farkassá változott, Shawn pedig szó nélkül ült be a kocsiba és vezetni kezdett.

•Seth, tudod merre ment?-kérdezte Sam.
•Kövessetek.-
-De Seth, pontosan merre?? Tudod én nem vagyok farkas.-
•A tó, van egy érzésem, hogy oda megy.-