Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Ügyesebb vagy mint hittem...

Kinyitottam a szemeimet, már egy ágyon feküdtem, körülöttem pedig 2 nővér és egy orvos állt.

-Hol a bátyám?-majd megpróbáltam felülni, de borzalmas fájdalmat éreztem a fejemben.
-Kint van, nyugodj meg minden rendben lesz. Beszámolt róla, hogy ma már elájultál. Ezért elvégzünk rajtad pár vizsgálatot.-majd felvette a kezébe az infúziós tűt.

Nem lehettem, most olyan sokáig kiütve, ha még ezt sem tudta megcsinálni.

-Nem.-rántottam el a kezem.
-Segítsenek.-mondta az ápolóknak, mire azok megakarták fogni a kezeimet.
-Nem, nem kell engem kivizsgálni.-majd az egyiket félrelökve kiszaladtam a korteremből.

A széken lve megpillantottam Brandont, aki értetlenül nézett rám.

-Serena.-jött ki utánam az orvos.
-Hagyjon engem békén.-
-Mi a gond?-lépett oda Brandon.
-A huga nem engedi, hogy megvizsgáljuk.
-Serena..-
-Ne nézz rám így, semmi bajom sincsen. Semmi szükség semmilyen vizsgálatra.-
-Ki ájult el a mai nap során már kétszer??-kérdezte idegesen.
-Én...de nem ez a lényeg. Jól vagyok.-
-Nem, hadd vizsgáljanak meg.-
-Nem.-emeltem fel a hangomat.-Apához jöttem.-

Brandon idegesen megragadta a kezem, majd megálltunk egy ajtó elött.

-Itt van.-

Benyitottam, apám ott feküdt, nem volt magánál.
Odamentem az ágya mellé és csak néztem.

-Ti mit kerestek itt?-lépett be egy ápoló.
-A gyerekei vagyunk, beszélhetnénk az orvossal?-
-Mindjárt jön ő is, mert kezdődik a vizit.-
-Nem akarunk zavarni, csak szeretnénk tudni, mi van vele.-

Az ápoló bólintott, majd kipakolta a dokumentumokat, mert kellett a vizithez.

-Jó estét.-lépett be egy magas, fehér köpenyes középkorú férfi.
-Jó estét.-köszönt Brandon.
-Nem akarunk zavarni, csakszeretnénk tudni mi van vele..-mondtam.
-Az apjuk kómában van, mint tudják eséskor beverhette valahova a fejét.-
-Az idézte elő?-kérdeztem.
-Igen. Nem tudjuk, mikor fog felébredni, de az életjelei jók. Igaz a veséjével van egy kis probléma de azt gyógyszerekkel megoldjuk. Csak rajta áll, hogy felébred-e.. Mi sajnos többet nem tudunk tenni érte.-
-Értem, köszönjük.-mondta Brandon, majd megfogta a kezem és az ajtó felé húzott.
-Viszlát.-

Kimentünk a folyosóra, mire mérgesen nézett rám.

-Most addig nem megyünk el, amíg nem vizsgáltak meg téged is.-
-Brandon, ne kezd ezt.-majd elindultam, de megfogta a kezem.
-Rendben, te akartad. Jelenleg én vagyok aki felel érted, és mert kiskorú vagy még, azt csinálod amit mondok.-
-Brandon..-
-Nem érdekel.-

Megkerestük azt az orvost, akinek nem engedtem, hogy megvizsgáljon.

-Kezdjük egy vérvétellel rendben?-nézett rám válaszra várva.
-Ha rajtam múlna nem..-
-De nem rajtad múlik.-mondta Brandon.

Bementünk egy vizsgálóba, majd az orvos lecsapolta a vérem.

Tájékoztata Brandont, hogy 3 nap múlva keresse meg az eredmény miatt.

Hazamentünk, majd durcásan felmentem a szobámba.

-Héj..nyisd már ki az ajtót..-kopogott be.
-Nincs kedvem hozzá.-
-Serena.-

Kizártam az ajtót, majd feltekertem a hangfalat.

-Most miért vagy ilyen?-kérdezte miután kikapcsolta a zenét.
-Milyen?-
-Flegma és duzzogós.-
-Mért kellett lecsapoltatni a vérem..jól vagyok.-
-A bátyád vagyok és aggódok érted. Egy nap kétszer...ez nem játék.-

'Na meg ha tudta volna,hogy miket látok és hangot hallok a fejemben...'

Megölelt hátulról, majd megluszilta a fejem.

-Szeretlek, te kis hülye.-mosolyodott el.
-Én is.-mondtam még mindig durcásan.
-Pihenj.-
-Oké.-

Brandon kiment én pedig felhívtam Sofit.

-Szia.-
-Szia, na mesélj.-mondtam.
-Nem...mi a baj?-
-Semmi.-
-Serena..-
-Jól van, elsőnek te mond el mi volt, aztán én.-
-Rendben, szóval motorral elmentünk a parkba. Ott leültünk és beszélgettünk, majd bementünk egy étterembe. Olyan udvarias és édes volt a bátyád.-
-Lehetett volna jobb randitok is ennél.-
-Nem, nagyon cuki volt. Különben is, rögtönzött. De majd pénteken tényleg kíváncsi leszek. Te jössz.-
-Örülök nektek, én is kíváncsi vagyok vajon mit fog összhozni.. Röviden annyi, hogy Shawn megkért legyek a barátnője, persze igent mondtam. Bementünk a korházba...elájultam aztán nem engedtem, hogy kivizsgáljanak. Bemenünk apához, semmi újatt nem tudtunk meg, majd Brandon rámerőszakolt egy vérvételt.-
-Ohh de örülök nektek. Olyan cukik vagytok együtt. Apud biztosan hamar felépül, és..egyet kell értenem Brandonnal. Ez nagyon nem jó, pár órán belül 2x-szer elájulsz...-
-Sofi, szóval mostmár az ő oldalán állsz majd?-nevettem el magam.
-Nem, én senki oldalán nem állok. Csupán aggódok érted, kellett az a vérvétel.-
-Jó, rendben. De majd kimutatja, hogy semmi bajom..aztán mindenki megnyugszik.-
-Legyen úgy.-
-Na, holnap találkozunk.-
-Szia.-

-Ügyesebb vagy mint hittem...-mondtam hangosan mert eszembejutott Elizabeth mondata.