Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Rémálom

-Foglak, Shawn.-mondtam nagy nehezen.
-Serena...sajnálom.-
-Mégis mit??-
-Én...szeretlek, teljes szívemből.-

Szavai kissé megleptek, de szívem mélyén mindig tudtam, hogy ez az igazság, még ha azt is mondta, nem szeret.

-Tartsatok ki.-kiabált Paul.

Ebben a pillanatban a kötél bomlani kezdett, méghozzá elég gyorsan.

-Serena, nem bír el mind a kettőnket.-

-De igen, igenis elbír.-
-Sajnálom.-majd engedni kezdett szorításából.
-Shawn, elne engedd a kezem. Megértetted? Kérlek, ne tedd ezt velem. Nélküled egy senki vagyok, meghalok ha nem vagy velem. Kérlek.-
-Szeretlek Manó.-majd keze kicsúszott az enyémből és zuhanni kezdett a semmibe.

-SHAWN.-kiabáltam sírva, majd kezemmel az övé után nyúltam, de hiába.

Egész testemet átjárta a fájdalom, és csak sírtam.
Az srác akit mindennél jobban szeretek, most zuhant le a mélybe.

James, Alec, Cora és Felix kuncogtak, majd hallottam a szörny hangját.

-Vágd el.-utasította Felix.
-Sereenaaa.-
-Neem.-kiabált Theo.

Hirtelen zuhanni kezdtem, de még mindig szorítottam a kötelet. Nekicsapódtam a szakadék szélének és bevertem a fejem.

-Serena, kapaszkodj.-mondta elcsukló hangon Theo.
-Tarts ki, kérlek.-hallottam Derek hangját.

Elkezdtek felhúzni, közben az járt az eszemben, hogy talán mindenkinek az lenne a legjobb, ha elengedném a kötelet.
Gondolataimból egy hideg kéz érintése hozott vissza.

Felhúztak maguk mellé, én pedig csak ott feküdtem.
Kizártam a külvilágot és csak az eget néztem.
Körülöttem mindenki idegesen és kétségbeesetten kapkodott össze vissza.

Valaki a nyakamon lévő harapást vette szemügyre, más pedig a átkötötte a kezemet.
Láttam a szemükben a szomorúságot és a félelmet, ami engem is környékezett.
A testemet átjárta a hideg és engedtem a sötétségnek.

A Green Dale-i parkban találtam magam.
Mindent hó borított, és lassan leszállt az éjj.
A padon az egyik pislákoló lámpánál egy ismerős férfit pillantottam meg, aki nem más volt, mint apám.
Odasétáltam mellé, szemei beesettek voltak, arca meggyötört.

-Hiányzol neki.-hallottam a hátam mögül.

Amelia állt mögöttem, és szomorúan nézett rám.

-Nem tudom mit tegyek..-
-Ha te nem tudod, ki más tudná?-tette vállamra a kezét.
-Elvesztettem őket...Shawnt..és Sofit.-mondtam sírva.
-Emlékezz a haldokló barátnőd utolsó szavaira.-
-Azok csak szavak..-
-Meglehet, de a szavaknak hatalmuk van Serena. Ezt nem szabad elfelejtened.-
-Rendben.-

Kezemet maga elé húzta úgy, hogy a tenyerem felfelé volt fordítva. Valami kis, hideg dolog landolt a markomban.

-Ez...a tiéd.-majd elvette a kezét.

Kinyitottam a tenyerem és megláttam Shawn gyűrűjét.

-Ezt...hogyan?-
-Az maradjon az én titkom.-mosolygott.

Levettem az egyik nyakláncot és felraktam a gyűrűt a medál mellé.
Apukám borzalmasan hangzó köhögésére megfordultam.

-Úristen, Apa.-térdeltem le elé, kezemet pedig a combjára raktam.
-Apukád beteg Serena.-lépett mellém Morgana.
-Beteg??-majd szemügyre vettem arcát.
-Tüdőgyulladás. Nem súlyos.-
-Úristen...már nagyon megijedtem.-
-Serena, gyere.-nyújtotta a kezét Morgana.

Megfogtam a kezét, majd mikor felálltam egy erdőben találtam magam.

Volt ott egy gyönyörű tó, és 2 ember. Gitár hangja ütötte meg a fülemet, amiből rájöttem, hogy ez az első randink.

-Mily kincs..-hallottam a fák között elsuhanó árny, hangját.

Egy férfi hangja volt, pontosabban az amit a könyvtárban is hallottam.

Motor zúgást hallottam, egyre hangosabban.
Tudtam, hogy bármelyik pillanatban felébredhetek.

-Rettentően sajnálom Drágám.-hallottam Elizabeth hangját.
-Mit akarsz még tőlem?-
-Mostmár te is tudod milyen érzés, mikor a méreg szétterjed az egész testedben.-
-Ajánlom, hogy készülj fel. Mert megfoglak ölni, esküszöm.-
-Hűha..sosem voltál még ennyire ideges, igaz?-
-Nem. Te hoztad ki belőlem Elizabeth. A halálodért fogsz könyörögni.-
-Na még meglátjuk Serena, meglátjuk.-hallottam egyre messzebbről a hangját.

Kinyitottam a szemem és egy autó hátsó ülésén feküdtem, Nikki ölében.

Kisírt szemekkel nézett rám, és nem szólt semmit. A fejem mintha szétakarna robbanni, az egész testem belülről lángol...sosem éreztem még ilyet. Borzalmas érzés...
De ennél már csak a szívem fáj jobban..

🌸Volt egy rémálmom, ahogy elveszítem őt, de sajnos rákellett jönnöm, hogy az a valóság volt.🌸

Remélem tetszett és, hogy nem akartok megölni.💕💕💕😔😔❤❤❤