Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

-Másé a szívem.-

-A szörny...számításom szerint úgy 10 centire emelhette már fel az erőteret.-hadartam el.
-Nyugodj meg. Éppen most tárgyaljuk, hogyan lepjük meg a kint lévőket.-mosolygott Morgana.
-Segítek.-
-Nem Serena, pihenned kell.-lépett mellém Sofi.
-Pontosan.-helyeselt Brandon.
-Morgana?-néztem rá kérdően.
-Pihend ki magad.-
-Hát jó..-mondtam, majd megláttam, hogy Shawn bejön a nappaliba.
-Szia.-
-Szia.-
-Itt vagyok, segítek én is.-ült le a kanapéra.

A lépcső felé vettem az irányt, majd felmentem a szobámba.
Jake már nem volt a szobában, gondoltam lefeküdt.

Levetkőzben, becsavartam magam egy törölközőbe, majd benyitottam a fürdőbe.

-Serena.-

Jake ott állt elöttem ledöbbent fejjel, na és pucéran.

-Jó ég, sajnálom.-kaptam a kezem a szemem elé.
-Semmi baj.-mosolygott.-De azzal kvittek lehetnénk, ha te is ledobnád a törcsit.-
-Jake, nem. Inkább öltözz fel.-

Lépésekett tett felém, majd megragadta a derekam és magához húzott.

-Serena...kellessz nekem.-súgta a fülembe.
-Nem hagyom, hogy kihasználj.-és kezemet izmos mellkasára tettem.

Fura fejet vágva rám nézett, és hosszasan kémlelte az arcomat.

-Nagyon...tetszel nekem.-
-Milyen nehezedre esett bevallani?-kuncogtam.
-Egyáltalán nem esett nehezemre.-mondta miközben kezét a fenekemre vezette.
-Jake...Jake...Jake.-
-Igen..?-
-Nem kellene ezt tennünk.-
-Mégis mit? Nem csinálunk semmit.-mosolygott.

Ujjai végigsimították az arcomat, majd hüvelykujja a szám szélén megállt.
Ajkai vészesen közeledtek az enyémek felé, de nem tettem semmit.

Szívem hevesen dobogott, míg végül ajkaink összeértek. Nyelve bejutást kért, amit megis adtam neki és heves csatába kezdtek.
Megmarkolta a fenekem és felrakott a mosdókagylóra.

-Jake...kérlek..-mondtam, miközben a nyakamat csókolgatta.
-Add át magad az élvezetnek..-suttogta.

Egyik kezével a törölközőn keresztül megmarkolta a mellemet.
Kis sikoly szökött ki ajkaim közül, mert kissé durva volt.

-Jakee...-mondtam, miközben kezemet mellkasára raktam, aztán mélyen a szemébe néztem.
-Mit szeretnél?-
-Nem jó ez így..-
-Miért??-lépett hátrébb idegesen.

Lábaimat összezártam, majd megigazítottam a testemet takaró törölközőt.

-Shawn az oka, igaz??-
-Nem..-mondtam bátortalanul.
-Nem hát... Mit eszel rajta?? Elhagyott téged vagy nem?? Ki esett majdnem neked odakint azért mert megsérült a kezed??-
-Tudom..de...-majd a kezemre néztem.
-De,de...mi?? Serena esküszöm nem értelek.-

A nyakán és halántékán kidudorodó erek szerint elég mérges volt.
Lepattantam a mosdókagylóról, majd kiakartam menni, de megfogta a kezem.

-Sajnálom Serena...nem akartalak megbántani.-
-Akkor ne tedd.-kikaptam a kezem szorításából, majd bevágtam az ajtót.

Felöltöztem, és leültem az ágyra.

-Serenaa...én.-
-Ne Jake.-álltam fel.-Ne mondj semmit, csak menj el.-
-Sajnálom...én kicsit rámenős voltam.-
-Igen, az.-
-De ne mond azt, hogy nem voltál benne.-
-De igen, benne voltam. Szégyenlem is.-
-Micsodát? Hisz tetszel nekem...és én is tetszem neked. Élvezted is..-
-Igen, ez mind igaz.-
-Hát akkor?-lépett elém, majd kezét arcomra tette.
-Másé a szívem Jake.-néztem szemébe.
-De ő lemondott rólad.-
-Mi vagyok én?? Egy tárgy, hogy lekelljen mondani rólam??-
-Félreértessz.-
-Jó Jake, kérlek...hagyj magamra.-
-Rendben.-

Megpuszilta az arcom és az ajtóhoz sétált.

-Egyébként...gyönyörű vagy. Minden egyes porcikád...-
-Jake..-fordultam felé mérgesen.
-Megyek már, megyek.-mosolygott, majd kiment.

Biztosra akartam menni, így bezártam az ajtót és elmentem tusolni.
Túl sok ez nekem...
Shawnt midennél jobban szeretem és soha nen akarom megcsalni. Rákell jönnie, hogy mi összetartozunk. Jake...folyamatosan kísért engem...egyszerűen nem tudom meddig bírok még ellenállni annak a bunkó tahónak...nem tagadom, hogy érzelmeket táplálok, iránta is.

Miután a fürdőben végeztem felöltöztem és észrevettem a padlón a nyakláncokat, amit Anya adott.

A nyakamba raktam őket, és odasétáltam az ablakhoz.

-Te idióta...-ráztam meg a fejem és a tájat kémleltem.

Szemeim a gyűrű után kutattak, de nem jártak sikerrel. Az álmosság győzött, így lefeküdtem aludni.

-Serenaa. Gyere, mennünk kell.-keltegetett idegesen Theo.

Köszönöm a válaszokat a kérdéseimre😊💕🌸