Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Életüket adják érted

Serena szemszöge, ismét

Nem tudom mióta  mehettünk...mert elaludtam, mire felkeltem, már teljesen besötétedett.

Shawn, Paul és Adam aludtak, Nikki pedig vezette a kocsit.

-Hány óra van?-kérdeztem.
-Hajnali 1 múlt nem sokkal.-
-Még mennyi idő az út?-
-Több nap..-
-Pisilnem kell.-
-Jó, a legközelebbi benzinkútnál megállok, rendben?-
-Köszönöm.-

Kb 10 perc múlva Nikki megállt egy benzinkútnál.

-De siess.-
-Tudom,tudom.-majd kiszálltam a kocsiból.

Bementem az üzletbe, majd a mosdóban előkaptam a telefonom.

-Vedd már fel kérlek...vedd fel Brandon.-mondtam.

Kivolt kapcsolva a telefonja, így üzenetet hagytam neki.

-Szia...öhm tudom, hogy már rájöttetek, elhagytam a várost..kérlek vigyázz apára és Sofiékra..én jól vagyok. Nem kell aggódnod értem...Szeretlek Bátyus..-

Gyorsan kinyomtam, hogy ne hallja meg szipogni kezdek.

Kimentem a mosdóból és elkezdtem nézelődni a polcok között valami normális kaja után kutatva. Megfogtam pár szendvicset, majd odamentem a kasszához. A pénztáros a tv-t nézte, amiben éppen a híradó ment.

-Kérem..szeretnék fizetni.-
-Várj egy kicsit..-majd feljebb vette a tv hangját.

-Vezető hírünk pedig nem más mint, a 17 éves tinilány, Serena Freese eltűnése.-

Erre felkaptam a fejem és a tv-re néztem. Mindenki látta a fotómat...te jó ég.

-Héj...tee..-nézett rám.

Megfogtam a kaját és kirohantam az ajtón és bevágódtam a kocsiba.

-Indulj, indulj. Menj már Nikki.-kiabáltam, mire a többiek felébredtek.

Nikki azonnal a gázra taposott, majd már ott is hagytuk a benzinkutat.

-Mi volt ez az egész Serena?-kérdezte Adam.
-A tv-ben...benne voltam..és felismert a pénztáros.-lihegtem.
-Nee...-mondta Shawn.
-Kocsit kell cserélnünk. Király van Serena..-fordult az ablak felé Paul.
-Miért?? Csak kaját akartam meg pisilni.-
-Leszarom, ha nem kellett volna miattad megállni, nem tudják meg, hogy merre vagy.-
-Befognád már végre?-kiabált Nikki.
-Túltárgyaltuk a dolgot...minél hamarabb kocsit cserélünk, annál jobb.-mondta Adam.

Igaza volt Paulnak...de muszáj volt..felkellett hívnom a bátyámat azzal, hogy jól vagyok.
Így is már biztosan halálra aggódják magukat...ezt pedig a tv is alátámasztja.

De nálam jobban, senki sem fél az elkövetkezendő napoktól vagy hetektől.

-Minden rendben lesz.-súgta a fülembe Shawn.
-Tudom.-mosolyogtam vissza, nagy nehezen.

Hajnali 4 körül megálltunk egy nagyobb városban...ahol Adamnek sikerült 2 szobát foglalnia egy hotelben.

Adam, Nikki és Paul voltak az egyik, míg Shawn és én a másik szobában.

Átmentünk Adamékhez, hogy megbeszéljük mikor indulunk tovább.

-Szóval...a mai napot itt töltjük a szobákban, de este 8-kor tovább indulunk.-
-Miért pont este?-
-Ez egy nagyon jó kérdés.-mondta Paul.
-Mert este kevesebben vannak az utcákon és kisebb annak a veszélye, hogy valaki meglát titeket.-
-Ez igaz..-
-Szóval telefonon ha valami baj van mindig szóljunk a másiknak...-
-Rendben.-
-Derekkel mikor beszélünk?-
-Majd hívnak ők. Most menjetek és pihenjetek.-mondta lágy hangon.

Bementünk a szobába, nagyon szép és tiszta volt minden.

-Shawn...én...szédülök.-majd éreztem, hogy nem tudom megtartani magam.

Shawn azonnal értem nyúlt és a karjaiba érkeztem.

~ -Rendben Serena, én segíteni akartam de te nem engedted. Ezek után akármerre is mész követni foglak amíg végre a kezeim között nem leszel.-
-Nem tudsz megijeszteni. Már várom azt a napot, amikor találkozunk és letépem a csinos kis fejedet a kecses nyakadról.-
-Ohh igen?? Nálam jobban biztosan nem várod jobban. Ne aggódj, addig is megnehezítem az utadat. Sok ember fog még meghalni a döntésed miatt Serena Freese, nagyon sok.-
-Nem..-suttogtam.
-Nyugtasd csak magad ezzel. Olyanok is az életüket adják érted, akik a legközelebb állnak hozzád.-
-Nem,nem. Hazudsz.-kiabáltam.~

Kinyitottam a szemem és megláttam Adam és Peter aggódó arcát.

-Elizabeth?-kérdezte Adam.
-Ki más..-ültem fel.
-Mit mondott?-kérdezte Shawn.

Lehajtottam a fejem és magam elé húztam a lábaimat.