Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

-Meghalsz.-

Éreztem, hogy elsötétedik minden, és tudtam, hogy sikerült a tervemnek...ez a része.

-Nocsak-nocsak.-jelent meg elöttem.-Látom megint egészséges vagy. Gratulálok Serena, átmentél a próbámon.-
-Nem szabadulsz meg tőlem egy könnyen Elizabeth.-
-Jajj Serena, ne légy már morcos. A babáim csak cuki meglepetések voltak.-
-A rothadó fogú babád, leszúrta az egyik barátomat.-förmedtem rá.
-Hűha...de sajnálom.-
-Rohadj meg.-
-Nem, köszi.-mosolygott.-Annyira kíváncsi leszek, hogy végül Morgana mit hoz majd ki belőled.-nevette el magát.-Lemerem fogadni, hogy te is elbuksz majd.-
-Ha én bukom, velem buksz te is.-
-Ezt meg hogy érted?-
-Átakarok állni hozzád.-
-Serena..te most beakarsz csapni engem?-majd elöttem termedt.
-Nem. Elegem van már abból, hogy folyamatosan csak ide oda menekülök előled és egy perc nyugtom sincsen. Kérlek..nem akarom tovább ezt az egészet.-
-Na és a szerelmeddel mi lesz?-
-Hiba volt...ő és én nem illünk össze.-
-Tudod...nagyon olyan érzésem van, hogy beakarsz csapni engem.-
-Hát oké...akkor mindegy. Nem fogok neked könyörögni.-
-Tudod mennyivel megkönnyítetted volna a dolgomat, ha az elején átállsz hozzám?-
-Igen...de én nem szeretem a könnyű dolgokat.-
-Rendben, Serena. Tehát..-
-Nem. Ezért cserébe megkell tenned valamit.-
-Mégpedig?-
-A képességeimet kiakarom fejleszteni és bosszút akarok állni főleg az árulón.-
-Oh...talán már rá is jöttél, hogy ki az?-húzta mosolyra a száját.
-Talán. Szóval segítessz nekem?-
-Ha segítek...akkor átállsz hozzám...de azt teszed amit mondok.-nyújtotta a kezét.
-Rendben.-majd kezet ráztunk.

Elizabeth önelégülten mosolygott.

-A körmeidre is szükséged lesz.-
-Mit kell tennem?-
-A tarkómba kell mélyesztened...-
-Hát rendben.-

Hirtelen már csak arra lettem figyelmes, hogy a hideg padlón hasalok.

-Nem ígérem, hogy nem fog fájni.-kuncogott.
-Csak csináld.-

Elizabeth az egyik lábát átrakta a testem felett, az egyik kezével a fejemet fogta, míg a másikkal pedig a nyakamat sebezte meg.

Nagy fájdalmon járta át az egész testem, mintha a körmei elértek volna a csontomig, borzalmasan égő érzés volt.

●Hirtelen egy hangot hallottam meg a fejemben:
 
-Az első parafenomén személy leszármazottja, te vagy.
Engedd felszínre az ősi nyelvet.
Fejleszd a telepatikus komminikációd.
Ne hagyd figyelmen kívül a látomásaid és ne feledkezz meg a szemed színéről sem, ami változik ha...
- gondolattal - szavakkal kínzol
- testi erőd megnöveled
- na és blokkolj  ●

A fájdalom egyre csillapodott, Elizabeth pedig mellém térdelt.
Lassan felkászálódtam a fölről és  a nyakamhoz emeltem a kezem.

-Nem vészes.-biccentett.

Az ujjaim véresek lettek és éreztem, hogy az a meleg folyadék lecsurog a nyakamon.

-Köszönöm Elizaneth. Nélküled nem sikerült volna.-
-Rendben. Most pedig öld meg őket.-állt fel.
-Tudod...-álltam fel én is, majd a kezemért kapott.

Szemügyre vette az ujjamon lévő gyűrűt, majd tekintete kissé megrémisztett.

-Ohh...tetszik ugye?-kaptam el a kezem.
-Ez...meg mi a fene?? Te...-
-Ne aggódj, az esküvőnkön megemlékezünk majd a halálod napjáról.-mosolyogtam.
-Hogy lehettem ekkora hülye??-kiabálta.-Serena...ezt nagyon megbánod.-megragadta a torkom és a levegőbe emelt.

Egyre jobban szorított, én pedig szabadulni próbáltam,de sehogy sem ment.

-Te kis ribanc..engem többet nem versz át. Alig várom már, hogy magam elött lássam a vérben fürdő testedet.-majd elengedett.

Erőtlenül a földre rogytam, majd hatalmas fájdalmat éreztem.

Elizabeth a körmeit a combomba mélyesztette, abba amelyikből a méreg a szívemhez indult.

-Megfoglak ölni Serena...készülj fel, mert az új évet te már nem éled meg.-majd még mélyebbre hatolt körmeivel.-Az ütközet során sok szeretted fog meghalni, de akik véletlenül mégis túl élnek azt amit nektek tartogatok saját kezűleg fogom megölni. Sőt...tudod mit?-mosolygott rám.

Legszívesebben nekiestem volna, de a fájdalom elviselhetetlen..

-A drága szerelmedet...a szemed láttára ölöm meg. Nem marad belőle más, csak pár hús cafat, amit odadobok majd a kutyáimnak.-nevetett.
-Soha.-majd megragadtam a kezét.

Az erő átjárta az egész testem, majd ellöktem magamtól Elizabethet.

Tekintetéből leszűrtem, hogy a szemem a szokványos barna helyett...fekete.

-Meghalsz. Nem most...de nemsokára.-majd egy kis mosolyt villantott és elsötétedett minden.