Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Már megint...

Arra ébredtem, hogy egy kényelmes és puha helyen fekszem. Kinyitottam a szemem és megláttam Shawnt amint engem néz, aggódó arccal.

-Felébredt.-kiabált a konyha felé.-Hogy vagy?-
-Én...nem tudom.-
-Serena.-lépett mellém Brandon.
-Hoztam vizet. Tessék.-nyújtotta Sofi.

Felültem, de a fejem borzalmasan fájt.

-Jól vagy most már?-guggolt mellém Brandon.
-Én...nem tudom és azt sem, hogy mi történt.-
-Kinyitottad az ajtót, sikítani kezdtél, majd ájultan estél össze.-ült le Sofi.

Eszembe jutott minden, tisztán láttam magam elött Shawn holttestét. Soha nem akarom elveszíteni őt. Könnnyes szemekkel a nyakába borultam, mire ő egy szoros öleléssel válaszolt.

-Nagyon megijesztettél minket.-súgta a fülembe.
-Jól vagyok.-majd Brandonra és Sofira néztem.-Nektek pedig elkellene mennetek randizni.-majd próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Nem, nem hagyunk itt.-mondták majdnem egyszerre.

Shawn csak mosolygott, majd Brandonra nézett.

-Vigyázok rá.-
-De, nem mozdulhatsz mellőle.-
-Nem fogok.-
-Majd hívlak.-ölelt meg Sofi.

Brandon és Sofi nagy nehezen elmentek, tudtam, hogy aggódnak...én is aggódom.

-Shawn...-kezdtem bele..
-Várj...mielött mondanál vagy kérdeznél valamit, én szeretnék kérdezni valamit.-kirohant a konyhába.

Nem tudtam mire véljem ezt a viselkedést, majd belépett egy csokor virággal és gitárral a kezében.

-Te jó ég.-mondtam mosolyogva.
-Serena Freese...lennél a barátnőm?-
-Én...persze.-

Shawn lerakta a gitárt, majd megcsókolt.

-Tudod, igazából nem így terveztem, hanem elakartalak vinni valahova, csak aztán megtudtam, hogy mi történt.-
-Nem számít, mint látod nem befolyásolt a válaszomat.-
-Tudom, hogy nem hétköznapi lány vagy, ezért reméltem, hogy tetszeni fog a gitár.-
-Viccel? Köszönöm, imádom....ahogy téged is.-

Olyan szorosan öleltem magamhoz mint még soha. Éreztem férfias, mégis kisfiús illatát, soha nem akarom elveszíteni.
Leültünk a kanapéra, majd fürkészni kezdte az arcomat.

-Mond.-mosolyogtam.
-Tudom, hogy nem mondassz el valamit.-
-Tessék??-
-Serena, tudnom kell, hogy minden rendben-e veled.-
-Miért ne lenne?-
-Rémálom, Apukád korházban, sikítás..majd ájulás. És most is látom, hogy folyamatosan gondolkozol valamin. Napról napra sápadtabb vagy.-
-Shawn, nincs semmi bajom.-
-Azt hittem mindent elmondunk egymásnak..-
-Igen, mindent elmondok amit tudnod kell.-
-És ki dönti el, hogy tudnom kell vagy nem?-
-Én.-pattantam fel.-Tudod...ha elmondanám azt hinnéd megőrültem.-

Felállt velem szembe, majd megfogta a kezem.

-Soha nem hinnék ilyet rólad.-
-Nem tudom mi ez az egész...nem értek semmit. Shawn..-majd hullani kezdtek a könnyeim.

Magához húzott és megölelt, közben megpuszilta a homlokomat.

-Nem szeretnéd elmondani?-
-Egyenlőr nem.., senkinek.-
-Rendben, de ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?-
-Persze.-
-Van kedved játszani rajta egy kicsit?-nézett a gitár felé.

Bólogattam, mire a kezébe vette a gitárt és játszani kezdett rajta.

Nem vettük észre, hogy elszaladt az idő. Jókat beszélgettünk és nevettünk, mikor megérkezett Brandon.

-Szia, na milyen volt a randi?-mosolyogtam.
-Hűha..látom jobban vagy. Köszönöm.-nézett Shawnra.
-Nem kell megköszönnöd, csak ne ölj meg.-
-Miért kellene?-
-Mert hivatalosan is egy párt alkotunk.-majd rárakta a kezét a vállamra.

Brandon komoly arcot vágott, végül elmosolyodott és kezet nyújtott Shawnnak, aki elfogadta.

-Na de ti?-kérdeztem türelmetlenül.
-Pénteken délután megint találkozunk.-mondta kissé piros pofival.
-Gratulálok.-

Shawn nem sokkal késöbb elment, én pedig kettesben maradtam Brandonnal.

-Elmegyünk a korházba?-
-Most? De hisz fél kilenc.-
-Nem baj. Tudni akarom, hogy tudnak e már valami újat az orvosok.-
-Rendben.-sóhajtott Brandon.

Felöltöztünk, majd nemsokra rá megérkeztünk a korházba.

Ettől a rengeteg fehértől kezdtem kissé szédülni, de rákellett, hogy jöjjek...ez nem a fehér miatt volt.

Hirtelen minden vérben úszott elöttem,  majd éreztem, hogy cserbe hagynak a lábaim.

-Serena..-csengett a fülemben Brandon hangja.

Kezdett elsötétedni megint minden.

'Nem, most nem ájulhatsz el. Nyisd ki a szemed, nem szabad csukva tartanod.'

"Ügyesebb vagy mint hittem."

Hallottam Elizabeth hangját, megint a fejemben.

"Egyre jobban várom a találkozásunkat."  -majd felnevetett.