Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2./16 - Kéretlen meglepetés

Először is szeretnék bocsánatot kérni, mert már régen raktam fel az előző részt. Nyári gyakorlatom van, és a délelöttömet teljesen elveszi, utána pedig pihenek, mindennap. Fáradtabb vagyok mint amikor suli van. De egy extra hosszú résszel készültem.
Emellett a kezemmel is gondjaim vannak, úgyhogy kis türelmet kérek a folytatáshoz. ☺

A háta mögé osontam és ráugrottam. Visítani és kapálózni kezdett, a hatalmas karmaival megsebesítette a vállamat, de nem engedtem a szorításból. Egy pillanat sem kellett, fogást talált a pólómon és lendített egyet a karján.

Átrepültem a feje fölött, majd a kemény földhöz vágott. Fejjel lefelé láttam, hogy megemeli az egyik kardját és lesújtani készül vele.

-Serenaa.-

A sokktól egyszerűen nem tudtam mozogni, csak ott feküdtem és a szemeimet becsukva vártam a végső csapásra.

Mintha hirtelen elsuhant volna a fejem fölött valami, de nem mertem kinyitni a szemem.

-Serena, minden rendben?-térdelt mellém Derek.
-Meghaltam?-nyitottam ki a szemem.
-Nem, az őrangyalodnak köszönhetően.-

Nem tudtam mire céloz, de amint felhúzott a földről, megláttam Sofit. Éppen éles fogait mutogatta a 4 kezűnek, akinek az oldalából zöld trutyi szivárgott.

-Sofi??-húztam fel a szemöldököm.-Mi a fenét keresel itt?-
•Szivesen.-
-Serena, vidd el innen Ronaldot.-mutatott a fa tövébe Derek.
-Intézem.-

Azonnal rohanni kezdtem Elizabeth apja felé, aki nem igazán volt jó bőrben.

-A seb, rettentően vérzik.-nyomtam rá a kezem.
-Tudod, ez van akkor ha csak fél vámpír vagy.-köhögött Ronald.
-Tartson ki.-
-Serena figyelj rám. Tudnod kell még valamit.-

A szemébe néztem, ami már ismét zöld színben pompázott.

-Elizabeth megölése csak egy bizonyos tőrrel fog menni.-
-Igen tudom, az a szobámban van, biztos helyen.-
-De ez nem minden. A csatában megsebesítetted, de a tőrnek nem volt elég nagy az ereje.-
-Mi kell még hozzá?-
-Vér.-
-Vér?? Kié??-
-A tiéd és a fiamé.-
-Elijah...-
-Igen, az övé.-

Ronald egyre rosszabbul volt, és ijedten vettem észre, hogy vért köhögött.

-Sietnünk kell. Kelljen fel, segítsen.-

Megfogtam a kezét és próbáltam felállítani.

-Gyermekem, meneküljetek.-
-Nem.-mondtam kétségbeesetten.
-Serena.-szorította meg a kezem.
-Figyelj rám. Itt az idő, nem menekülhetek tovább a halál elől. A feleségem vár, de nektek még feladatotok van.-nézett a hátam mögé.

Megfordultam és láttam, hogy Derek karja erősen vérzik, Sofi pedig nincs sehol.

-Sofii.-kiáltottam és felpattantam.
-Legurultak.-felelte Derek.

A barátnőm mozdulatlanul feküdt az egyik bokor tövében, míg az a szörny kardjaival felém lépkedett.

-Na ebből elég.-

•Kín.-

Erősen öszpontosítottam, mire a lény megtorpant és látszott, hogy küzd a fájdalom ellen.
A kezét, amiben a kard volt egyre feljebb és feljebb emelte, míg lendített egyet és felém hajította azt.

-Serenaa.-kiáltotta Derek.

A következő pillanatban valaki nekem jött és elvesztve az egyensúlyomat lefelé gurultam a lejtőn.

Mikor végre megtudtam kapaszkodni felkaptam a fejem. Derek mellettem feküdt, a szörnyeteg pedig már csak 3 méterre volt Ronaldtól.

-Neeem.-kiáltottam és azonnal felkeltem.