Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2./17 - senki sem állíthatja meg

-A hír alatt azt érted, hogy Oliviernek kell a lelked?-
-Nem. Serena én, terhes vagyok.-mondta nagy nehezen.

-Ezt most honnan veszed? Ki mondta?? Broderick?-
-Nem mondta ki, de célzott rá. Azt hiszem igaza is van. Rengeteg furcsaságot megmagyarázna.-
-De azt se felejtsük el, hogy alfa is leszel.-
-Igen. De az, hogy hangulatingadozásaim vannak már egy ideje, válogatós vagyok, felerősödtek az érzékszerveim és nem is jött meg, mind arra utal, hogy növekszik bennem egy kis élet.-
-Istenem Sofi ennek nagyon örülök.-erőltettem hatalmas vigyort az arcomra.
-Tudom, hogy örülsz, de ez nem őszinte mosoly. Aggódsz, igaz?-
-Persze, hogy aggódom. A legjobb barátnőm, aki a bátyám barátnője éppen állapotos, mi pedig egy hatalmas ütközetre készülünk.-
-Ugye a "mi"-ben én is benne vagyok?-
-Dehogyis. Terhes vagy, ha azt gondoltad, hogy ezek után engedlek harcolni, akkor nagyon elvagy tévedve.-
-Na ez az amit nem csinálhatsz.-
-Nem védhetlek meg?-
-De igen, a harcmezőn.-
-Arról ne is álmodj.-pattantam fel.
-Figyelj Serena. Elsem tudod hinni, mennyit jelent, hogy mellettem vagy mindig. De ebbe nincs beleszólásod. Ott kell lennem, érzem, hogy szükség lesz rám. Nem akarlak cserben hagyni.-
-Sofi, egyátalán nem hagynál cserben. Hisz babád lesz. De ha ezt szeretnéd, akkor rendben. De csak egy feltétellel!!-
-Mégpedig?-
-Ha szorul a hurok, és azt mondom, hogy menned kell...te azonnal elmész.-

Sóhajtott egy nagyot és mosolyogva rám nézett.

-Legyen.-
-Esküszöl?-nyújtottam kezet.
-Esküszöm.-

Ahogy kimondta a szót, szorosan megöleltem.

-Nagyon szeretlek.-
-Én is téged.-
-Nem tudnám elviselni ha te is elmennél.-
-Erre még ne is gondolj. Én örökre itt maradok a nyakadon.-nevetett fel aranyosan.
-Ajánlom is.-

Pár perc múlva Ő a kanapé egyik én pedig a másik végén helyezkedtünk el az alváshoz.

Tudom, hogy ígéretett tett...de nem fogja betartani. Ha valóban lesz olyan, hogy vesztésre állunk Sofi pont akkor nem fog otthagyni minket. Ezt mind a ketten tudjuk. Márpedig, neki nem eshet baja, mert azt nem bocsájtom meg magamnak.

Sofi Szemszöge:

Igaz, hogy ígéretet tettem Serenának, de nem hiszem, hogy lenne szívem otthagyni őket. Együtt kezdtük el ezt az egészet és együtt is fejezzük be, csak óvatosabb leszek.

Néztem a tűz lobogását és gondolkoztam, hisz túl sok infó volt ez egy napra. Így is volt elég bajom, most még a bennem növekvő élet miatt is aggódnom kell. Na és még Brandonnak is elkell mondanom, valamikor.

A szemhéjaim egyre jobban elnehezedtek, míg végül elnyomott az álom. Legalábbis azt hittem, hogy a hosszú nap után végre alszom egy nagyot, de ahelyett..

A semmi közepén álltam a sötétben, körülöttem füst gomolygott.

-Már éppen ideje volt. Hol voltál eddig? Sokkal előbb számítottam rád.-szólalt meg egy hang a sötétben.
-Ki van itt?-
-Mindig ezek a tipikus kérdések.-nevetett lágyan.-Te nem ismersz engem, de én téged annál jobban.-
-Te vagy a lelkiismeretem?-
-Dehogy Sofi. Amelia vagyok.-
-Akkor miért nem látlak?-néztem körül.
-Mert olyan erős pajzs véd téged, hogy a közeledbe se mehetek.-
-Pajzs?-
-Nem tudod hol vagyunk, igaz?-
-Eltaláltad, fogalmam sincs.-
-Nem az Alvilág, nem a mező. Egy azoknál is mélyebben lévő terepen tartózkodunk. Mégcsak elképzelni sem tudod, hogy mennyi gonoszság rejlik idelent. Elizabeth innen nyeri a a szebbnél szebb szörnyeit.-
-Serena miért nem mesélt még nekem erről?-
-Mert nem tud róla.-
-Serena nem tud róla?-húztam fel a szemöldököm.
-Annyi teher van már a vállán, félek, ha ezt is megtudja, akkor összeroppan.-
-Ha ezt gondolod, akkor még nem ismered Őt. Nála erősebb és kitartóbb embert még életemben nem láttam.-
-Rendben, Sofi. Elmondta, hogy nem bízik valakiben, igaz?-
-Igen.-
-Elrabolták az apját.-
-Tudom.-
-Magát hibáztatja Ronald haláláért.-
-Igen, jól tudom.-emeltem fel a hangomat.-De majd minden megoldódik.-
-Mit gondolsz, mi lenne ha azt is megtudná, hogy ha elbuktok ezek a szörnyek ellepik a felszínt?-
-Tessék?-
-Ha veszítetek és Serena meghal, akkor ezek a szörnyek mind Elizabethet fogják követni. Onnantól kezdve, már senki sem állíthatja meg.-
-Hogyan lehetséges ez?-
-Az ereje egyre csak nő. Egyszerre csak egyetlen egy szörnyet képes megidézni. De ha megszerzi Serena erejének egy részét, kiírthatja az emberiséget.-
-Ez aztán a szuper hír. De Elizabeth pofára fog esni, ugyanis Serena kihasználja majd a benne rejlő erőt és képes lesz segítséget kérni Ő is innen.-
-Igen, de ahhoz kitartás is kell. Ezek a szörnyek nem szívesen engedelmeskednek senkinek.-
-Neki fognak. Elizabeth pedig meghal. Az emberiség megmenekül és minden rendben lesz.-
-Hát persze, mint egy tündérmesében.-
-Eddig rettentően bíztál bennünk, most mi történt?-kérdeztem flegmán.
-Én még most is bízom bennetek. De van egy új jóslat.-
-Nem akarom hallani és akármi van benne felejtsd el te is. Egy családként lefogjuk győzni a gonoszt.-
-Legyen igazad Sofi Jones.-mondta lágyan.-De most még mutatnom kell neked valamit.-
-Mit?-
-Végre megtudsz mindent a nagymamádról.-
-Hogyan?-kérdeztem.