Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2./8 - A pokolban már várnak

3048 szó😊🤗
Kárpótlásul, mert ennyit kellett várnotok a folytatásra🖤🖤

-Serenaa.-mintha kétségbeesetten ejtette volna ki a nevem.
-Shawn..megrémisztessz.-
-Bocs, csak kicsit új még ez nekem. Adj egy kis időt.-simította meg az arcom és elsétált.

Fújni kezdett a szél, és valamiért eszembe jutottak az ismeretlen hang szavai, miszerint egy számomra fontos személy fog újra elárulni.

De Shawn, mint áruló?

Olyan gyorsan hessegettem el ezeket a gondolatokat, amennyire csak lehetett.
Aznap éjjel nyugtalanul aludtam, sőt ha azt egyáltalán alvásnak lehetne nevezni.

***

Tegnap este óta nem láttam Shawnt, ami valljuk be...nem igazán valami megnyugtató érzést vált ki belőlem. Így is eléggé távolságtartó, hát még ha elkezd kerülni is, azt tényleg nem bírnám ki.

Egyszerűen úgy szeretném megölelni, beletúrni a rakoncátlan göndör tincsei közé, puha ajkát az enyémen érezni...

-Serena.-lépett ki az ajtón Sofi.
-Tessék?-fordultam meg.
-Shawn-on jár az eszed igaz?-állt mellém.
-Igen.-
-Adj neki időt.-
-Tudom. Na de, azt hiszem én még nem búcsúztam el Collintól.-tereltem a témát.

Sofi megsimogatta a felkarom, én pedig hátramentem a fiú sírjához.
Egyetlen egy dolog van, pontosabban érzés...ami legyűr. Az pedig a bűntudat.

Bűntudatom van, mert Collin is miattam halt meg.

-Vajon hány ember távozik még az élők közül miattam?!-suttogtam az égre nézve.
-Egy sem.-hallottam Morgana hangját.
-Bárcsak úgy lenne.-
-Pedig már azt hittem megjött az önbizalmad.-mosolygott és mellém lépett.
-Igen, de...ez..ez azért egy kissé mégis visszaránt. Mármint, a barátok akiket megkell védjek, nagy a teher.-
-Ezt ne így fogd fel. Serena mi mind a barátaid vagyunk ez így igaz, de senkit nem kell egyedül megvédened. Már egy csapat vagyunk, sőt egy család. Mind felelünk az emberekért.-
-Azt hiszem értem mit akarsz mondani.-
-Akkor jó. Szóval csak fel a fejjel. Tudom, a múlt fájdalmas, de nem változtathatsz rajta. Ami megtörtént, az megtörtént.-
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Ugyan.-

Az idő sokkal gyorsabban telt mint máskor. Időközben a vőlegényem is előkerült, de 1 szót sem váltottunk. Legalábbis idáig..

-Shawn, beszélhetnénk?-léptem be a nappaliba, ahol majdnem mindenki ott volt.
-Mond.-
-Négyszemközt.-
-Rendben.-

Kisétáltunk a konyhába és becsuktam az ajtót.

-Megértem, hogy idő kell neked. De ez a bizonytalanság...ez borzalmas. Nem tudom mégis mit tettem ellened, amiért ezt érdemlem..-
-Nem tettél semmit. Azon kívül, hogy meghalltál. Serena a kezeim között halltál meg.-emelte fel a hangját.

Az arcán nyoma sem volt érzelemnek.

-Én tudom...de Shawn. Visszatértem.
Újra összekovácsoljuk a csapatot, beszélünk Derek barátaival, hogy csatlakozzanak. Aztán együtt, egy családként legyőzzük Elizabethet.-hadartam el, a könnyeimmel küszködve.-De tudnom kell...tudnom kell, hogy szeretsz-e még engem.-nyögtem ki nagy nehezen.
-A karjaim között haltál meg, majd 3 hónap múlva visszatérsz. Egyenlőre semmit se várj tőlem Serena.-

Válla az enyémnek ütközött és kiviharzott a konyhából. Mintha szíven döftek volna, megtámaszkodtam az asztalon és sírtam.
Sírtam, mert Shawn életem szerelme.