Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

A vámpírok Anyja

-Nem..-majd félrelökte Petert és felém lépdelt.
-Paul.-kiabált a bátyja.

Lerakta az asztalra a tányért, majd hirtelen gyorsasággal elhagyta a házat.

-Mi baja?-kérdezte Shawn.

Peter vállatvont, majd kiment utána.

Shawn eközben leragasztotta az ujjam és felvágta a pizzát. Beültünk a nappaliba tv-t nézni.

-Mi volt ez az elöbb?-
-Nem tudom, ne is kérdezd.-
-Máskor is szokott furán viselkedni a bátyád?-
-Paul igen. 4 hónapja kezdődött. Ingerlékeny lett, akaratosabb és sokat javultak a reflexei is.-
-Ezt mind észrevetted?-
-Igen, például véletlen lelöktem egy poharat, amit ő az asztalnál ülve elkapott, mielött földet ért volna. Régen mindig ugrattuk egymást, de amikor 3 hónapja én csináltam, szinte majdhogynem felkent a falra.-
-Jó ég, nem lehet, hogy szteroidozik?-
-Nem tudom...remélem nem.-

Beszélgetésünket csengetés zavarta meg.

-Megyek kinyitom.-állt fel Shawn.

Ismerős hangot hallottam,így kimentem.

-Brandon?-
-Serena, az ég szerelmére. Már mindenhol kerestelek.-
-Mi az a mindenhol?-kérdeztem flegmán.
-Gyere, hazaviszlek. Beszélnünk kell.-
-Nem akarok hazamenni.-
-Serena ne csináld már.-mondta Brandon.
-Majd én hazaviszem késöbb.-vágta rá Shawn.
-Rendben...de 7-re hozd haza.-
-Oké, szia.-

Becsukta az ajtót, majd megölelt.

-Nem haragudhatsz rájuk, csak mert jót akarnak.-
-Tudom...de azt is, hogy feleslegesek lennének a vizsgálatok.-

Pár óra múlva Shawn hazavitt.

-Beszélnünk kell, ugye tudod?-állt meg elöttem Brandon.
-Öhm...nem, nem kell.-
-Serena.-
-Mivan??-
-Elárulnád végre mi a bajod?-
-Nekem?? Inkább beszéljünk rólad. Mi a helyzet apával.-
-Olyan gyerekes vagy.-
-És? Akkor mivan??-
-Nőlj, már fel végre.-kiabálta.
-Te meg menj a picsába.-kiakartam kerülni, de megragadta a kezem.
-Eressz el, ez fáj.-

Majd az arcára néztem és láttam, hogy arcvonásai megváltoztak. Ijesztőbb lett, volt valami a tekintetében ami megrémisztett, majd egyre lágyulni kezdett.

-Én...sajnálom.-majd elengedte a kezemet.-Nem tudom mi ütött belém. Én csak szeretném tudni, hogy rendben vagy-e.-
-Igen...rendben leszek, ha többet apa se te nem értek hozzám.-majd arrébb löktem és felszaladtam a szobámba.
-Serena kérlek...-

Bevágtam a szobám ajtaját, majd lefeküdtem aludni.

~Régi város...amit felégetett a tűz, megint. Szemben állt velem egy lány, szőke haja, világos bőre és zöld szemei voltak.

-Mit akarsz most tenni?-kérdezte.

Azt hittem hozzám beszél, de akkor a semmiből megjelent mögöttem egy lány...Elizabeth volt az.

-Mivel nem álltál mellém, megkell öljelek. Veszélyt jelentessz ránk.-mosolygott önelégülten.
-Abba nekünk is lesz beleszólásunk.-mondta egy hang, aminek még nem volt gazdája.
-Ohh, drága Morgana, már úgy hiányoztál. Mutasd magad.-

Erre az ismeretlen szőke lány mellett, megjelent egy barna bőrű, sötét hajú lány aki szintén piros szemekkel büszkélkedett Elizabethhez hasonlóan.
Majd melléjük érkezett még 1 lány és 1 fiú.

-Hát mily öröm, teljes a csapat.-csapta össze kezét Elizabeth.
-Valóban jó hír.-jelentek meg mögötte testvérei.
-Tudjátok, a 4 a 3 ellen nem valami fair dolog, hadd mutassam be a segítőinket.-

Erre hirtelen gyorsasággal melletük termedt 3 férfi és 1 nő.

-Mind megfogtok halni.-mormogta a szőke hajú lány.
-Kétlem Amelia.-mosolygott William.

A 2 csapat egymás ellen rohant.~

De ekkor teljes sötétség jelent meg.

'Hogyan voltál erre képes? Hogy tudtál kirekeszteni az elmédből?' -jelent meg elöttem teljes alakban Elizabeth.

Shawnra gondoltam, azt ne kérdezzétek miért...csak rá és érezrem, hogy a testem feltöltődik energiával.

'Tűnj el a fejemből Elizabeth.'-mondtam lágy hangon.

Elizabeth teljes valójában szétfoszlott, majd visszatértem az álomhoz.

Amelia, a szőke hajú lány, a földön feküdt, csurom véresen.

-Nos tehát kedves barátaim.-fordult Morgana, és 2 társa felé akik a földön feküdtek és szenvedtek a fájdalomtól.

-Ősvámpírok vagytok, ez tény. De nálatok hatalmasabb erővel rendelkezem. Tényleg azt hittétek, hogy legyőzhettek engem? ENGEM, A VAMPÍROK ANYJÁT??-kiabálta.