Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2./20 - "Csak te és én, Serena."

-Aki ezt tette, már nem éli meg a holnapot.-feketedtek el a szemeim.

-Vissza.-kiáltotta Derek.
-Serena, mennünk kell.-ragadta meg a felkaromat Paul.

Lassan felálltam, majd az előttem álló fiúra néztem.

-Ohh, ne most kapj már sokkot kérlek.-rázott meg erősen.

Arcán mintha félelmet véltem volna felfedezni, majd oldalra lökött. Mire a földön fekve észbe kaptam, már nem tudtam semmit tenni. James hatalmas erővel rontott nekünk, aminek következtében Pault egyetlen egy jól célzott ütéssel a tisztás másik felére taszította.

-Szia drágám. Már nagyon hiányoztál.-
-Bárcsak azt mondhatnám, hogy te is nekem.-álltam fel.

James erős szorítását éreztem a jobb csuklómon, de ezzel nem törődve körbenéztem.
A jobb kezemet a hátam mögé csavarta, mire halk és fáldalmas nyögés szökött ki ajkaim közül. Térdre kényszerített, majd kifeszítette a fejemet úgy, hogy Derek szemeibe nézzek.

-Ez csapda.-üvöltöttem teli torokból.
-Mögöttetek vannak.-

Derek arcára az idegesség jelei ültek ki és villám gyorsan megfordult.

Amint láttam, hogy beindulnak az események, lekövetkeztettem, hogy James is azt figyeli.
Bal kezemmel hátranyúlva kirántottam alóla a lábát és kiszabadultam kezei közül. Mire lassan feltápászkodott a földről az összes szövetségesem harcba szállt.

-Hohó Serena. Tán csak nem kaptál egy kis kiképzést?-csillant meg a szeme és kaján vigyor ült ki arcára.
-Semmi közöd hozzá.-

Abban a pillanatban amikor óvatlan volt megragadtam a kezét, majd letérdeltem és Jamest áthúztam magam fölött. A kemény földnek csapódott, én pedig mellkasára léptem és kiugrasztottam a vállát.
Fájdalmasan felkiáltott és mérhetetlen düh csillant fel vörös szemeiben.

-Megkönnyítem a halálod, ha elmondod mit tervez Elizabeth.-

Lassan elmosolyodott és hangos nevetésbe kezdett.

Megmarkoltam haját és felrángattam a földről, hogy velem szemben térdeljen.

-Miért nem harcolsz James?-
-Ne aggódj, csak hagyom, hogy kiéld a vágyaidat, amit mostanában nem igen sikerült.-mondta gúnyosan.
-Szemét. Mit tudsz?-léptem a háta mögé és kezeimet válláról lassan a nyakáig vezettem.
-Többet mint hinnéd. Ja és nagyon sajnálom Bill Freeset.-

Hangjából tudtam, hogy hatalmas vigyor került az arcára.
Egyik kezemmel egyre jobban szorítottam a nyakát, míg a másikat a homlokára tettem.

-Te voltál?-kérdeztem eltorzult hangon.
-Sajnos nem. Elizabeth ragaszkodott hozzá, hogy Ő csinálja a vallatást. Látnod kellett volna apucit milyen hősiesen viselkedett. Nem volt könnyű megtörni. De a végén mindent elmondott amit tudni kell rólad.-
-Hazudsz, semmit sem mondott.-
-Talán, mostmár nem tudod megkérdezni, hogy mi az igazság. Ám az utolsó csapást én adtam. Apád pedig tehetetlenül várta a halált, mi téged is elér.-

Hangja az eddigi szánakozóból eltökéltté változott, tudtam, hogy támadni fog. Amikor az utolsó szó elhagyta a száját kitekertem a nyakát, majd szembenéztem Brandonnal.

-Bátyám. Intézd el, hogy soha többé ne kelljen fel.-

A farkas bólintott, én pedig otthagytam a tetemet.
A hatalmas tömegben Elizabeth után kutattam, de sehol sem láttam.
A tekintetem viszont megakadt Cortezen, aki szintén keresett valakit.

Tovább foglalkoztam volna vele, ha nem hallok hörgést a hátam mögött.
Kár volt megfordulnom mert szemben találtam magam 5 szörnnyel.

-Miért nem tudtatok abban a sötét lyukban maradni?-kérdeztem szemforgatás közben.