Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2

Kiérve az erdőből kiabáltam a többieknek.

-Megvan.-nyújtottam lihegve a virágot Adamnek.
-Remek.-kapta ki a kezemből.

Nikki és Ash segítségével elkezdett valamit ügyködni, de nem igazán figyeltem. Azt reméltem, hogy még időben érkeztem és Morgana túléli.

▪Én a helyedben jól helyben hagytam volna azt az idióta tahót.-
▪Nem tudtam volna Sofi. Ő még valahogyan emberi formájában is olyan erős mint én. Akkor farkasként?-
▪Húú de beverném a képét.-
▪Most mit tegyek?-
▪Nem feküdhetsz le vele Serena. Kitalálunk valamit.-
▪Oké.-
▪Csak tarts ki.-

Sofi barátnőm akkor bukkan fel a fejemben amikor akar...jó neki, hogy ilyen laza a munkaideje, irigylem, de komolyan. De persze, ha velem lenne...sokkal, de sokkal jobb lenne. Na és Shawn...

-Morgana?-lépett mellém Kath.
-Adam most...-
-Értem.-
-Minden oké?-kérdezte Klaus.
-Persze.-mondtam.

Kis idő múlva Adam bíztató pillantást intézett felénk.

Nagy kő esett le a szívemről, mert ez azt jelenti, hogy legalább megérte az ígéretem.
Nem...nem fogok lefeküdni Jakekel..

-Hogy van?-kérdeztem.
-Jól lesz, nemsokára. Hála neked.-mosolygott Adam.
-Hála az égnek.-mondták a többiek.
-De most, egy kis időre megkellene állnunk.-
-Mennyi ideig?-kérdezte Klaus.
-Ameddig erőre kap.-
-Nem lehet.-mondta Derek.
-Nem tudjuk mennyi időnk van.-
-Ez igaz..mi legyen?-
-Megyünk tovább. De Morgana és még páran megállnak egy szállodában.-mondtam.
-Ez nem is rossz.-
-De kik maradnak?-

Otthagytam a többieket és odamentem Morganához.
Csak ott feküdt...és még soha nem nézett ki ilyen szarul.

-Serena. Akkor mi majd utánad megyünk.-mondta Nikki.
-Rendben. Kik is maradnak?-
-Derek, Ash és Én.-
-Jól van.-
-Akkor...majd találkozunk.-mosolygott és megölelt.
-Apukádnál találkozunk.-lépett mellém Derek.
-Rendben. Vigyázzatok rá...és magatokra is.-

Bólintottak, én pedig beszálltam a kocsiba.

Klaus vezetett, Adam pedig mellete ült.
Paul ült baloldalon, Kath középen én pedig mint mindig, jobb oldalon.

Jake szavai jártak az eszemben.. Behajtom, amit ígértél...

Egyszerűen már a gondolattól is feláll a hátamon a szőr, hogy ha hozzám ér.
Egy öntelt tuskó aki mindenáron megakar kapni.

Az eltelt 18 órában 3-szor álltunk meg, hol enni...hol pisilni.

▪Ott vagyunk már?-kérdezte Sofi.
▪Nem...de nemsokára.-
▪Ahhjjj..-
▪Sofi...ne csináld már.-
▪Ott vagyunk már?-
▪Nem.-
▪És most?-
▪Sofi.- hangzott a válasz kissé idegesen.
▪Na és most?-

-Kussolj már.-mondtam hangosan.

Minden szem rám szegeződött.

-Bocsánat, hogy megmertem szólalni.-mondta Klaus.
-Hogy?-kérdeztem.
-Csak annyit mondtam Serena, hogy...tudod mit? Inkább nézz ki az ablakon.-

Azt tettem amit mondott, akkor pedig megpillantottam egy általam ismert helyet.
Lassan Green Dale-be érünk és láthatom végre apát.

▪Ez jó volt.-nevetett Sofi.
▪Hahha..-

A tájat kémlelve kezem a mellkasomra raktam, ahol megfogtam Shawn gyűrűjét, ami még mindig a nyakamban lógott.

Lassan feltűntek az ismerős hegyek...aztán az erdő. A szívem hevesen kalapált. Alig vártam már, hogy végre azt kiabálhassam..Apa megjöttem.