Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

-Harcra.-

-Serenaa. Gyere, mennünk kell.-keltegetett idegesen Theo.

-Hmm??-nyitottam ki a szemem.
-Mennünk kell. Ha a szörny 1 méter magasra emeli az erőteret, az eltűnik.-
-Menyi időnk van még?-
-Morgana szerint, 1 óra.-
-Megyek.-

Theo bólitott, majd elment.
Felkeltem, elővettem a ruhámat, és az ágyra raktam. Leültem a székre és csak magam elé bámultam.

-Nem halhat meg több ember miattam. Elmegyek érted Elizabeth és végzek veled.- a rövidke kis "monológom" után öltözni kezdtem.

Hangokat hallottam az ablak alól, így kinéztem.
Mindenki kint gyülekezett, már csak rám vártak.
Lerobogtam a lépcsőn, amint kiléptem a házból megcsapott a hideg szél.

-Jól van. Serena merre van?-kérdezte Klaus.
-Itt vagyok.-sétáltam közéjük.
-Rendben.-mondta és Morgana felé fordult.
-Legyőzzük azt a 4 vámpírt és 2 szörnyet, akármibe is kerül. Igaz??-

Mind helyeselve kiabáltak és bólogattak.
Jake mellém lépett, ujjait összefonta az enyémekkel.

-Félek..-suttogtam.
-Mitől?-
-Attól, hogy ismét meghal valaki.-
-Senki sem fog meghalni. Hidd el.-
-Rendben.-

A többiekre néztem, majd Shawn tekintete találkozott az enyémmel.

-Meglepjük őket?-kérdeztem.
-Igen. Valaki előre megy és megnézi mennyi időnk lehet még. Amint az erőtér felszívódik megküzdünk, de erre ők nem számítanak.-
-De igen.-mondta Shawn.
-Honnan veszed?-fordult felé Katherine.
-Felix nem hülye. Tudja, hogy nem ülünk ölbe tett kézzel. Számítanak ránk.-
-Meglehet.-mondta Sam.
-Akkor mit csinálunk?-kérdezte Nikki.
-Akkor hát menjünk.-indultam el Jakekkel, kézen fogva.

A többiek követtek minket.
A hídhoz egyre közelebb érve, borzalmas bűz ütötte meg mindegyikünk orrát.
James, Felix, Cora és Alec készen állva a harcra ott álltak, dühtől izzó szemekkel.
A halfejű üres tekintete rám szegeződött, amitől felállt a hátamon a szőr.

-Nocsak.-mosolygott Felix.
-Üdv, régi barátom.-mosolygott Derek.
-Készüljetek a halálra.-nevetett James.
-Ohh nem. Akinek készülnie kell, az te vagy.-mondtam.
-Milyen kis tüzes lettél az utolsó találkozásunk óta.-majd megnyalta a szája szélét.
-Már nem sok kell.-suttogta Morgana.

Megszorítottam Jake kezét, majd elengedtem.
Sam és a falka készen álltak bármelyik pillanatban átváltozni.
Morgana, Klaus és Katherine tekintete félelmetessé vált. Gondolom végre készen állnak megbosszulni Amelia halálát.
A vámpírok feszülten figyeltek és előkerültek szemfogaik.
Shawn a másik oldalamra lépett, tekintete pedig olyan volt, mint még soha.

-A végsőkig..-mondta hangosan, mire mindenki elismételte.

Sosem gondoltam volna, hogy az első komolyabb csatámra így fog sor kerülni. Két oldalamon a srácokkal, akik iránt érzelmeket táplálok.

Egy alak rajzolódott ki elöttem a hídon, aki nem más volt mint Anyukám.

-Serena, kicsim. Ne feledd, a képességeidet. Használd őket és nyerni fogsz. Védj akit tudsz.-suttogta, majd lassan eltűnt.

A nap fénye megcsillant a hatalmas hótakarón.
A szél csillapodott és csöpögni kezdett az eső.

Körbenéztem a vámpírokon és farkasokon, akiknek az arcán elkötelezettség és bosszúvágy tükröződött.

Erőt merítve ebből kezeim ökölbe szorultak, majd farkas szemet néztem Felixxel és Jamessel.

A fehér szörny félelmetes kiáltást hallatott, majd az erőtér hatalmas robaj kíséretében megsemmisült.

James félelmetes nevetésbe kezdett, majd összecsapta a tenyerét.

-Induljatok.-kiabálta Felix.

A két szörnyeteg rohanni kezdett a híd felé.
Mind a kettő hatalmas volt, lábuk alatt szinte remegett a föld.
A hídhoz érve kissé megtorpantak, majd felénk közeledtek.

Úgy látszik az összes vámpír és farkas csak az én parancsomra vár.
Sam átváltozott, őt pedig követték a többiek is.
Morogtak és a fogaikat csikorgatták.

A szörnyek átértek a mi térfelünkre, nyomukban a vámpírokkal.

-Egy mindenkiért, mindenki egyért.-suttogtam.-Harcraa.-

A két csapat tétlenkedés nélkül egymásnak rohant.

Mikor én is csatlakoztam volna, hatalmas fájdalmat éreztem a tarkómon, majd elsötétült elöttem minden.