Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Elment

Brandon szemszöge

A hugom tegnap este közölte, hogy ott alszik egy barátjánál.

Ma délután hiába vártuk haza.

-Már itthon kellene lennie.-mondta Apám.
-Tudom.-
-Este 9 van.-
-Azt hiszed én nem tudom?-emeltem fel a hangom, mire Apám meglepődve nézett rám.-Én is aggódóm érte, elmegyek a barátaihoz.-majd felvettem a bőrdzsekim.
-Amint megtudsz valamit hívj fel. Én addig az iskolában érdeklődök.-
-Rendben.-

Beindítottam a motorom és már útnak is indultam.
Első utam Sofihoz vezetett.
Félve kopogtam be hozzájuk, majd az Apja nyitott ajtót.

-Jó estét. Beszélnem kell Sofival.-
-Szia Brandon. Gyere be, a nappaliban van.-
-Köszönöm.-

Igen, Sofi apja és én nagyon jól kijöttünk egymással.

-Szia.-pattant fel Sofi, majd megölelt.
-Beszélnünk kell.-
-Brandon megijesztessz. Mi történt?-
-Nem tudod, hol van a hugom?-
-Nem..mi azt hittük, hogy beteg.-
-Mikor beszéltél vele utoljára?-
-Tegnap este, eljött a parkba amikor mind kutyát sétáltattunk és...-
-És??-láttam rajta, hogy most jött rá valamire.
-Nagyon furán viselkedett...mintha elbúcsúzott volna tőlünk.-
-Velem és apával is ugyanígy tett. Remélem nem csinált semmi őrültséget. Megkell találnom.-majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Veled megyek.-majd kérdőn nézett a szüleire.

Azok egymásra néztek..majd felénk pillantottak.

-Sok sikert.-
-Találjátok meg azt a lányt.-mondta reménysugalló arccal az anyukája.

Sofi felszállt mögém, majd átölelte a derekam.

-Hol kezdjük?-
-Shawnnál..-mondtam.
-Rendben.-

4 perc múlva megálltunk a házuk elött, amiből semmi fény nem szűrődött ki.

Csengettem és kopogtattam, de senki sem nyitott ajtót.

-Elmentek.-szólt ki az ablakon a szomszéd kislány.
-Tessék?-fordult arra Sofi.
-Ma délután úgy 4 óra körül, elmentek.-
-Láttál velük egy lányt??-kérdeztem.
-Várjatok.-majd becsukta az ablakot.

Pár perc múlva kilépett az ajtón az apjával együtt.

-Kit kerestek?-kérdezte a férfi.
-A 3 fiút, akik itt laknak.-
-Elmentek, ma délután.-
-Mikor? Látott velük egy lányt??-kérdeztem reménykedve.
-Éppen a havat lapátoltam, jött egy autó, majd a két fiatalabbik fiú beszállt és elmentek. Igen, volt egy lány is a hátsó ülésen.-
-Ha mutatnánk egy képet, felismerné?-kérdezte Sofi.
-Nem tudom, lehetséges.-

Előkaptam a mobilom és kerestem egy képet.
A férfi tanulmányizni kezdte, majd felcsillant a szeme.

-Ő volt az.-
-Biztosan?-
-Igaz, nem láttam tisztán...de biztos vagyok benne.-
-Azt a ro..-majd belerúgtam a hóba.
-Köszönjük Uram. Esetleg ha látna a fiúk egyikét vagy a lányt értesítene?-kérdezte Sofi.
-Persze.-
-Rendben, akkor megadom a számom. És mégegyszer köszönöm.-
-Kérem.-majd miután beirta a számot bement a lányával együtt.

-Meglesz, ne aggódj.-fogta meg a kezem Sofi.
-Én megölöm mind a 3-at egyenként. Esküszöm.-fordultam felé dühösen.
-Héjjj Brandon. Előkerülnek. Tudom.-majd megölelt.

Vajon holvan most a hugom?
Még csak most kaptam vissza...és máris elment..
De miért?
Nekem miért nem mondott semmit..?

-Érzem, hogy közeledik valami...-mondtam.
-Mire gondolsz?-
-Nem tudom...csak érzem.-
-Beszéljünk a falkával..hátha sikerül megtalálnunk..-
-Ez jó ötlet. Kezdjük Sethhel.-
-Biztos Theo is ott van nála.-mosolygott Sofi.
-Mi lenne velem nélküled...-
-Nem tudom.-mosolygott édesen.

Kezeimet a dereka köré fontam majd ajkaink érintkeztek.

Kis idő múlva megáltunk Sethék házánál. A garázs felől fény és halk nevetés ütötte meg a fülünket.

Hátramentünk ahol Seth éppen motort bütykölt,Theo pedig pizzát evett.

-Sziasztok. Mi történt??-állt fel Seth.
-Serena...elment.-
-Miaz, hogy elment??-kérdezte komoly arccal Theo.
-Ma délután Shawnék szodszédja látta, a fiúkkal együtt elmenni.-mondtam.
-Serena?? De..miért??-kérdezte Seth.
-Ez egy fantasztikus kérdés...de elöbb vagy utóbb megtalálom őket, és a puszta kezem által halnak meg.-
-Beszélnünk kell a többiekkel. Több esély lenne rá, hogy megtaláljuk őket.-
-Menjünk. Most.-mondta Theo.
-Nem, most. Mindjárt éjfél. Nektek pedig.-néztem Sofira és Theora.-Holnap suli.-
-Ki nem szarja le?-nézett rám mérgesen mind a kettő.
-Én és Seth...na meg szerintem a szüleitek sem. Seth vidd haza Theot..én pedig hazaviszlek téged.-néztem Sofira.
-Ma este apámmal kell törődnöm...nem akarom, hogy megint szétcsússzon. De holnap beszélünk Sammel.-
-Rendben.-hangzott a válasz.