Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Az ott Shawn???

A nyertes borító..:

Köszönöm Szépen mindenkinek.❤

-Shawn...nekem is adnál takarót?-kérdeztem.

Senki nem válaszolt és nem hallottam édes szuszogását, így felé fordultam,
csak, hogy senki sem volt ott.

-Shawn.-majd kikeltem az ágyból.

Felkapcsoltam a villanyt, mintha egy tornádó söpört volna végig a szobáján...a tincseimet a fülem mögé tűrtem, amikor észrevettem, hogy van egy érzékeny pont az arcomon.

Kimentem a fürdőbe és a tükörben megláttam, hogy egy piros folt éktelenkedik a szemem alatt.

-Mi a..-majd megnéztem közelebbről.

Hangokat hallottam az ajtón kívülről, kimentem a szobából, a lépcső felé.

-Shawn...-mondtam halkan.

Mintha lent dulakodtak volna.

-Nee.-hallottam Shawn fájdalommal teli hangját.
-Shawn.-majd lerohantam a lépcsőn.

Peter bevágta elöttem a nappali ajtaját.

-Peter. Engedj be.-
-Nem lehet.-

Közben hallottam, hogy valaki fájdalomtól szenved.

-Shawn. Kérlek, Peter engedj be.-
-Nem lehet, sajnálom.-
-Engedj be.-kiabáltam az ajtón dörömbölve.

Kinyílt az ajtó, Peter jött ki, arrébb lökött és bezárta az ajtót.
Annyit láttam, hogy valaki mozdulatlanul fekszik a földön, de azt nem láttam, hogy ki.

-Shawn?? Az ott Shawn??-akadtam ki.
-Sshhh..-majd megfogta a kezem, bementünk a konyhába és adott egy pohár vizet.

-Mi ez az egész?-
-Serena, az az igazság, hogy Shawn pánikbeteg és most volt egy nagyobb rohama.-
-Pánikbeteg??-
-Igen. Paul ott van vele, kérlek most menj fel, vissza kell mennem.-
-Nem. Látni akarom.-
-Kérlek. Menj fel.-

A vonásai mégjobban ellágyultak, majd elmosolyodott.

Felkísért Shawn szobájába, majd megnyugtatott, hogy minden rendben lesz.
Lement, én pedig ott ültem egész végig és Shawnra gondoltam.

Lassan kezdett kivilágosodni, megnéztem a telefonomon, hány óra van.

Reggel 6 volt, így kimentem a fürdőbe és rendbe tettem magam.

Lementem a konyhába, mire ott ült Paul.

-Szia.-köszönt félvállról.
-Shawn?-
-Mivan vele?-
-Rohama volt, vagy nem??-
-Milyen...öhm, egész jól, de Peter elvitte.-
-Hova??-
-Nem mindegy neked?-
-Nem, egyáltalán nem mind1.-

Felállt a székről és felém lépkedett, én hátráltam de megakadtam a fal miatt.
Beszorított, majd kezét a nyakamra helyezte.

Az arca megint megijesztett, méregetett majd beszédre nyitotta a száját.

-Azt hiszem, jobb ha elmész.-mondta halkan.

Ellöktem magamtól és felszaladtam a cuccomért.

-Megadnád Peter telefonszámát?-
-Nem. Menj.-majd felment a lépcsőn.
-Akkor kapd be.-

Kifelé menet észrevettem a telefonját az asztalon.
Szerencsémre nem volt lekódolva, így kimásoltam Peter számát.

Elindultam a suliba, totál idegesen.

Theo és Seth pont akkor ért oda, motorral amikor én is.

-Szia.-
-Sziasztok..-
-Mi a baj?-kérdezte Seth.
-Semmi..-majd bementem.

-Úgyis kideritem.-nézett Sethre Theo.
-Rendben, majd találkozunk.-

Megcsókolták egymást, majd Seth elment.

-Serenaa.-szólt utánam valaki.

Megfordultam és megláttam Sofit.

-Minden rendben??-
-Igen, persze.-mosolyogtam kissé könnyes szemekkel
-Mi a bajj??-majd szorosan megölelt.
-Semmi.-
-Persze, én meg hülye vagyok.-
-Tényleg semmi, csak épp szórakoznak velem a hormonjaim.
-Bizti, csak ennyi?-
-Igen.-

Felmentünk órára, majd Theo is előkerült.

Shawn nem jött be suliba, egész végig rajta kattogott az agyam. Szünetekben amint tehettem felhívtam, de mindig ugyanaz, kivan kapcsolva a mobilja.

Órák után hazafelé menet úgy döntöttem felhívom Petert, de hangpósta..

"Peter, Serena vagyok. Amint tudsz kérlek azonnal hívj fel. Ugye minden rendben van Shawnnal??"

Benyitottam az ajtón, majd Brandon kiabálva elém ugrott.

-Barom.-kiabáltam, majd meglöktem.
-Megijedtél?-
-Hát nem, szerinted??-
-Jól van na. Most mi bajod?-
-Semmi.-
-Azt hittem megbeszéltük már, hogy nem hazudsz.-
-Nem vagyok erre kíváncsi.-
-Szia. Milyen napod volt?-lépett ki apám kötényben a konyhából.
-Szar.-majd felmentem a szobámba.

Lepakoltam és az első dolgom az volt, hogy megnézzem van e már valami hír Shawnról.

Ekkor szédülni kezdtem...majd elsötétült minden.