német napsugarak - versek

A szívem föld alatt

A ködfelhők cikáznak az égen,
Az esőcseppek zenélnek a réten.

Én csak elvagyok veszve,
Engedd, had legyen szívem eltemetve.

Ide jó mélyre,
Egy nagy tölgyfa keblére.

Ne legyen senki, aki szemlélje.

Csak hagyjátok ott,
Szépen megrohadni.
A múlttal együtt nyugovóra térni.

Nem kell, hogy bolygassa azt senki,
A legrosszabb napokon úgyis elő tud az bújni.

Szemembe esőcseppek lopják majd be magukat,
Pont úgy, ahogy te akkor szívembe loptad magad.

Látómezőm ködfelhőkkel volt tele,
Nem is láttam mekkora hiba ez vele.

Most pedig a bánatnak késő,
Pontosan tudom, hogy viszont nem szeret ő.

Nincs is már min szívemnek búsulni,
Róla szóló gondolataimat feltétel nélkül el kellesz engedni.

Majd szívemet kiásni, megtisztítani,
És persze megtanítani újra szeretni.

Mert bár a szívem föld alatt, érzelmeim iránta el nem múltak.