német napsugarak - versek

Egy régi szerelem mindhalálig 2.

Ülhetnénk csendesen, egymás mellett,
És nekem már az is elég volna.
Jelenléte is képes lenne szívemig hatoló tüzet lobbantani,
Ami el nem múlna.
Biztos van más is, de mit is lehetne tenni?
Én egyszerűen csak vele akarok lenni.

-

Olyan vagy, mint a cigaretta
Kellemes, de egyben káros is.
Illatod ámít, számban való jelenléted addiktív.

-

Alkohol mámora, cigaretta illata,
Tétovázva ülök a sarokba,
Megvan, mi hiányzik a boldogsághoz,
Te és én, ahogy kapcsolódunk egymáshoz.

-

Ahogy kiléptem és megláttam,
A köd és a szerelem együtt telepedett rám.
A köd súlytalan volt, míg a szerelemmel nem így voltam.
Azt hiszem abba majdnem beleszakadtam.
Belekaroltál egy másik lányba, és én irigy voltam,
Úgy, mint még soha.
Tudva, hogy köztünk ez nem történik meg,
Se holnap, se ma.

-

Had nézek a szemedbe, hacsak egy röpke percre.
Nekem az is megfelel.
Csak kérlek,
Ne csukd be őket, soha többé.
Túl szépek ahhoz, hogy ne mutatkozzanak örökké.

-

Hagyjuk a szavakat, és hagyjuk a rizsát,
Úgyis mindenki tudja, én szeretem ezt a lányt.
Elég csak rám nézni, amikor meglátom,
Olyankor hirtelen megszűnik a világom.
Eltűnnek a gondok, s megszűnik az idő,
Szinte ez már természetes, hisz ez ő.
A lány ki mellett az univerzum is megszűnhet,
Vagy akár minden be is teljesülhet.

-

Hajnalok hajnalán,
Egy álmatlan éjszakán.
Bárányok helyett rá gondolok,
Számolás helyett érte bolondulok.

-

Csak kínzom magamat ezekkel a sorokkal,
Akár egy mártír az ostorokkal,
Kezében a hatalommal.
Én mégis játszom a szavakkal,
Mintha életre tudnám őket kelteni.
Már tudom, a legnehezebb: felejteni.

-

Halomban a szennyes,
Terjed a rendetlenség, mint a pestis.
Rakhatok mindent, ahova akarok,
El is rejthetem őket az emlékekkel egyben.
De vajon segítene abban, hogy elfelejtselek velük együtt?

-

A bor mámorában elveszve.
A te gondolatoddal szeretkezve.
Tettem le a fejemet aznap,
És reméltem, hogy nem jön el a holnap.

-

Kész cirkusz megy le a fejemben,
És a szívemben egyaránt.
Megvakítasz, akár a holdsugár.
A világ pedig elvárja, hogy legyek észnél.

-

Hullnak a fáról a levelek,
Akár a szívem darabjai,
Amikor meglátlak.
Akárcsak egy képen, vagy ép az emlékezetemben.
Nevetséges, de egyszerűen imádlak.

-

Fáradságos az élet.
Alszom egyet rá,
Hátha vele álmodom.

-

Tökéletes este lehetne, ha itt lennél mellettem.
Gondoltam efféléket és el is feledtem.
Hisz lányok nem írnak lányoknak verseket,
Csak úgy, ahogy nem vallanak szerelmet.
De mégis nincs sorom, ami most ne rólad szólna.
A szívem súgja: lépned kellett volna.

-

Csak vártam és vártam,
De te már elhagytál.
Mint a cigaretta füstje,
Az alkonynál.

- H számára