német napsugarak - versek

Cigifüst

A nikotin bomba oltja a szuicid szomjam, a kétségbeesés ebédjén,
Ahol a pánik lepedőként terül rám,
A fulldoklás ehez képest mennyország lehet, mondja a szám.

Gondolom magamban, de ez is elszáll,
Mint gondolat és marad velem a halálvágy.

Ami kivájja a maradék erőmet,
Gyomromat forgatja egy nyárson.
Testemet el fedi a füst nem is akarom, hogy bárki is lásson.

Nem voltam boldog soha, már nem is leszek.
Itt az eleredő eső sem foghatja meg a kezem.

Több akartam lenni, mint ez a két lábon járó tragikus komédia,
de nem tudtam.
Az esélyeket elszalasztottam,
a bucsú csókról lemondtam.

Sajnálom, hogy valaha is voltam és nem tudtam több lenni,
Pedig higgyétek el tényleg akartam valaki lenni.
Nem egy valaki, csak éppen elég.
Kicsit a füsttel kiszállt belőlem a remény.

Feldobtam a gyomrom, hogy szépnek lássam magam,
De ez nem változtatta meg a valódi szavam.
Rohadtam belülről már rég, ezt kiégésnek sem lehet hívni.

A mindennapi harc megölt,
De te csak ne sírj,
Azt mondják, ha el sem kezded,
A füsttel nem szálhat el a remény.