A függőség ott van a szemekben,
minden mozdulatban,
az élet forgásában,
benne a városokban,
az esti éjben,
az utolsó drogreményben,
a sziklák alatt,
megbújva még ki nem fakad,
és el nem áraszt,
meg nem folyt,
míg el nem jön a holtpont.
Ha meg élsz, az kiváltság
eljön a pont, ahol rájössz, hibáztál.
Az utolsó remény sugárral,
egy tuladagolással elszáll.
De a mámor nem enged semmit,
ő semmit meg nem bán.
YOU ARE READING
német napsugarak - versek
PoetryVerseim. Gondolataim. Szavaim foszforai. Minden benne van, aminek benne kell lennie.