német napsugarak - versek

Eső

Ma este a szakadó eső mossa szét a világot,
Holnapra gigantikus pocsolyákat hagy maga után.
Meglocsol a világon minden elhagyott virágot,
S reggelre majd elillan sután.

Nekünk majd csak a friss eső szaga marad,
Meg a lucskos és vizes fű.
Délre minden meg is szárad,
De azért visz esernyőt minden éppeszű.

Én nem voltam és az már nem is leszek,
Inkább szidom az eget, ha elered.
Meglehet egy nap tüdőgyuladásban elveszek,
És akkor sokan mondják majd, nem kellett volna az esőt ennyire szeretned.