német napsugarak - versek

Közös kis titkunk

Harmat cseppek csorognak a falon,
Fejemet a mélybe lehajtom.
Az emlékeket befelé falom,
Leszek majd valaha még, olyan szabadon?
Mint gyermekként egy holdfénnyel teli éjszakán,
Amikor a sötétben egy hang sutogtta félsz talán?

Kivoltam zárva a házból, a melegség árnyából,
A szeretetet nem értem el, pedig kifolyt az ajtó alól.
Sírtam és remegttem, féltem és szerettem,
Éhesen a szememmel a csillagokat is megettem.

Egyedül voltam és harcoltam a gondolatoddal,
A rekedt hangoddal később a hideg hajnallal.
Kezed belesüppedt a testembe,
Ordítottál hangosan szeretsz-e?
Vagy csak olyan vagy, mint az anyád, de ez nem talált,
De elhitted, hogy csak a pénz csak alkohol mámora menthet meg talán.

Milyenek voltunk apu, boldogak és szabadok,
De mégis eljöttek a boros hajnali angyalok.
Amikor valaki más házából fényt adott,
És egy meleg teára behívott.

Mit mondtam volna miért vagyok az utcán,
Kérdezték kék foltok miért vannak a lány arcán?
De hogyan is mondhattam volna el a közös titkunkat?
Inkább helyette 12 éves korom óta én is megittam.

Hogy megvertél, hogy bántottál,
Mocskos szavakkal beocsároltál.
A szívem nem kapott már levegőt,
Nem volt mit tenni,
Valahol mindkettőnknek egy nap ki kell józanodni, elengedni.