német napsugarak - versek

Báli éjszaka

Az őrület karjában, egy középiskolai bálban.
A dohány émelyitő szagával,
Az üres mosdó társaságával.
Ketten elbújva, az emberek és árnyaktól,
A világ ezernyi megvető szavától.
Sötét órák, sötét báli estéje,
Az izmok megfeszülnek a kezedbe.
Megérintem, s mint egy szobor tapintása,
Talán még az is puhább,
Kezed most a kezem társa.
Roham, elsötétült szempár,
Mindenkit a közelben kizár.
Mégis,
Velük akartam maradni,
Egész este megkövült kezét az enyémbe tartani.
Féltem őt, másokat,
Magamat mégse.
Relytélyes ördögi kör.
A pszichopatizmus talánya,
Mára közös valóságunk világa.
Kit bánt majd, ha a hangja nem talál megértők szavára?
Biztos többször is kárt tett volna magába.
Persze, csak késleltettem,
Az ölni akarás benne eltéveszthetetlen.
Meganyi vér csepp, azt mondja édes,
A szörny benne pedig éhes.
Vámpírizmus és nekrófilia,
A kirakós utolsó darabja.
Személyiség rajza szörnyű,
Minden határt megvető.
Mégis számomra megértő,
Egy szörny, aki szívemben mégis szerethető.
Viszont,
Kár értünk, kár érted.
Örök szerelmet igértél és én hittem benne,
Azokban a hazug páratlan szemekbe.
Valami hasonló történt közöttünk,
Ha ma visszagondolunk erre csak röhögünk.
Ennél abszurdabb bálon mégegyszer részt nem veszek.
Emlékeidet szívem kezével közösen elteszem.