német napsugarak - versek

Az október?

Egy üres szoba, ahol kezdenek kihalni a fények és a nap is 5 óra után elmegy.
Itt hagy mint a világ szíve, az öröm a béke és kezdődik a sötétben való nevetés, aminek a vége mindig sírásba törő remegés.
A levelek hullanak le a fáról, mint az esélyeim egy szebb jövő felé, ha így folytattom. A szomj az alkohol iránt gyök alá vonja majd az álmaim, s én csak tátongva végig nézem. Mint egy rossz filmet, egy rossz életet.
Ilyenkor jövök rá a hidegben, hogy soha nem voltam még boldog. Nekem ez az október, az életre való rálátások.