német napsugarak - versek

Depresszió

A felhők belepik az eget,
Mint a gondolatok sokassága a fejem.
Reggel nem hagynak felkelni,
Kivéreztetnek és megkínoznak az estében.

Oh ha lenne Isten, aki segíteni tudna,
Ha anyám annó nem vert volna.
Lehetne másképp is?
Lehetne minden könnyebb?

Mert a mellkasom nehéz,
S az álmaim nem eresztenek.
Nem eresztenek a feketeségből,
S fehér könnyekkel marnak.

Talán egyszer majd, ha a depresszióm belátja,
Milyen értéktelen is testem minden harmatja,
Majd ő is elhagy, ahogyan te tetted velem.
Egyszer életkeddvel együtt felkelhetek?

Vagy így marad mindörökre,
És testem marad az ördögikörökben?
A drogokban, reménytelenségben, kilátástalanságban,
Az elveszett, elmart boldogtalanságban.

Oh, ha lenne Isten és tudna válaszolni!
De nem, egyedül vagyok a sötétben, ahol nem talál meg senki.