német napsugarak - versek

Ilyen

Színtelen világból, felpillantani a kék égre,

Elveszni az elektromos cigaretta füstjében.

Neki indulni a lappangó éjszakának,

Mintha tudnám merre tartok.

Minden próbálkozás hiába,

Ugyan ott vagyunk.

Vagyis már csak én, hisz te nincs,

Társaságom csak a holdfény, ami most egy kincs.

Magányosan úgyis megtanul értékelni mindent az ember,

Mert az élet soha sem fenékig tejfel.

Inkább, mint egy keserű kávé, ami néha jól esik,

De többször nem.

Ilyen az élet, mint egy rossz drámai szerelem.