német napsugarak - versek

Carol - A film

Carol:

Szőke és barna fürtök, szerelmes lelkek,
Ha nem történik valami köztünk, abba belebetegedek.
Te is érzed, ezért hagytam ott azokat a kesztyűket,
Hogy egy nap velük kapcsolatban keress meg.

Számomra több vagy, mint egy szép este,
Az egész pirkadatot veled tölteném, ha lehetne.
Felfoghatatlan érzés kerített hatalmába veled,
Csak azt tudom, fogni akarom a kezed.

Szerencsétlenségemre, már minden madár rólunk rebbeg,
A világ is tudja köztünk a szerelem ott lebbeg.
A forró tűz, a vágyak megannyi sok-sok sora,
Elégetnek, míg testem minden porcikája hamu pora.

Therese:

Ha akarsz, kérdez, merj, lépj meg,
Légy bátor, velem megteheted, ez a lényeg.
De ha szeretnél el is mehetsz, akár végleg.
Ha szívemet összeakarod törni,
Fontos vagy annyira, hogy megteheted.

Carol:

Fáj minden, s én sem így akartam,
Ezert hívtalak fel hajnalban.
Szám kinyílt, de hangom nem volt,
Remélem érzelmeid irántam még nem holt.

Költözz hozzám, légy az enyém,
Legyél életemben a késő esti remény.
Vagy menj el, de tudom úgyis visszaszöksz,
Mihamarabb megint nálam ücsörögsz.

Mi egymás nélkül már egy percig sem bírjuk,
Mióta szilveszter éjszaka, közös pezsgőnket kibontottuk.
Útra keltünk egymás nélkül, s mindkettőnkben fel kelt egymás hiánya,
Volt férjem, de melletted annak is mára már hiába.