német napsugarak - versek

Süthet, eshet, színezhet

Besüthet az ablakon a nap,
S fel olvaszthatja szívem.
Az már csakis kemény jég,
S remény ezzel nincsen.

Túl sok mindent élt meg,
Több rosszat, mint jót.
Legkedvesebb, leggonoszabb,
Számára mindkettő egy volt.

Eshet a savas eső cseppjei,
Probálhatja mosni a hegeket.
Nem fog működni majd,
Fájdalma eléri a fellegeket.

Forró tűzből vaspálcák,
Neves lovagló ostorok.
Velük égették, csapkodták,
Megannyi rosszakarók.

Lehet az égen szívárvány,
Fénye színezheti lelkemet.
Neki is rá kell jönni majd,
Fájdalmat el nem vehet.

Szívem halkan, bátortalanúl súgja:
"Rajtam már semmi nem segíthet."
Temetésére a szél elfújja,
Nyugovóra csak így térhet.