német napsugarak - versek

Mindennap csörög

Semmi sem örök, az óra épp csörög.

Várja, hogy ujjam a stopot lenyomja.

Nem tudja, de a lelkem már feladta.

Minden reggel ez megy,

Természetesen ez még csak a kezdet.

Mondjuk, az éjszakai idők sem jobbak,

De legalább befejezésképp megnyugtatnak.

Ma már semmi nem romolhat el,

Fejemben csak ez a gondolat ébred fel.

Viszont, ha nem tudok aludni, végképp félek,

Ilyenkor nincs fent sem egy lélek.

Szemem az ablakon kitátom.

Igaz, a keresett fénylő szobát sehol nem látom.

Nem tudom miért, talán van rajtam egy átok?

Egyedül maradtam a világon, de valakire még titokban várok.

De inkább mára hagyom, és el úszom a hold csábításával.

Hagyom, hogy magával ragadjon az ámításával.

Belefekszem az ágyba, mára elkábulva,

Elbóbiskolok a csillagokat megbámulva.

Reggel megint csörög mellettem az óra,

Soha nem térhetek nyugovóra.