német napsugarak - versek

Még ennyire

Kávé és cigaretta, fekete és fehér,
Csak egy dolog maradt meg, az is csak egy levél.
De nem kell az elhervadt rózsád, a vörös remény,
Minden es mindenki, maradjon csak egy emlék.

A múlt száll a levegőben, a jövő kopogtatt már az ajtón,
Szerencsére nem vagyunk halhatatlanok, elszállunk a hajón.
Érme a szemünkön, többre már úgysem telik,
A teli holddal együtt, a reményünk is eltűnik.

De a könyvem az meg marad és benne a leveled,
El sem tudom mondani, hogy mennyire szeretlek.
Valaki más már úgyis megírta szebben és jobban,
Viszont egy biztos, senki nem szeretett még ennyire, biztosabban.