német napsugarak - versek

Megöregedés

Érzed e te is hogyan nyúlnak szét a tested különbözö pontjai mindennap?
Mintha csak öregednénk minden egyes perccel és az életünk síklana közelebb a halál felé.
Sokszor úgy viselkedem én is mint egy kiöregedett harmincas, akiben már nem lenne élet vagy az új napért remény.
Lehet túl sokat láttam a világból, a sok sok megannyi kínból és most ezért töppreng a lelkem, hogy mi történik eme percben.
Mindennap nehezebb felkellni az ágyból, mintha a garvitáció rám jobban hatna és addig húzna a földre még le nem roggyok a padlón elgondolkodva a halálról.
Még csak 17 esztendős vagyok, de öregebbenek érzem magam. Minden perccel komolyabb vagyok, akkor is ha a ráncok rám még nem hatnak.
És egy ősszi éjszakán érzem a végzet hamarosan eljön, lelekem megtörik darabokban, neki ez a világ csak börtön.
De én probálom, addig is örzöm, hogy ki ne essen az életkedv belőlem.
Lehetnék-e én még szerény gyermek, kiben nem tódul a világ iránti gyűlölet?