német napsugarak - versek

Kettősség

Minden reggel remélem, csak halucinálok,
Hogy kábulatos mámorról álmodok.
Nem többről, csak csupán képekről,
Egy világi város kövein ácsorgok.
De nem tűnök el, csak vagyok és élek,
Egyre többet beszélek, használok, olyan szavakat, amiket nem értek.

Lehetetlenek tűnt, most pedig már valós,
Az életben egyszer vagyok élő és halott.
Nem lettem német, magyar igazán sosem voltam.
Mindkettőről már rég szóltam.

Európai lettem, akit migránsnak hívnak minden országban.
Már sok helyet bejártam.
Nem tartozzom sehova, valaki gyökértelenek hív.
Esténként ez megszúr és a szemem sír.

De mindkét országot szeretem.
Önamgamat is így vegyesen,
Csak azok hívnak migránsnak, akik félnek.
Az újtól vagy attól, hogy sehova nem tartozunk egészen.
Senki se tartozik sehova, ezek csak papírok soka.
Hazafi sem lett még senki egy állampolgárságtól,
Én sem lettem külföldi egy másik személy azonosítotól.