A madarak szállnak a réten,
A szívem lüktet serényen.
Szaladok mezitláb a fűben,
És meg nem állok még el nem érem.
A boldogságot, az élni való akarást,
A reményből egy utolsó harapást.
De mindig távolabb van, kitér előlem,
Egy kicsit mindennap kivesz belőlem,
Még ki nem üresedem és be nem sokkalok.
Ez a játék, ez a verseny üldöz, amíg meg nem halok.
ESTÁS LEYENDO
német napsugarak - versek
PoesíaVerseim. Gondolataim. Szavaim foszforai. Minden benne van, aminek benne kell lennie.
