német napsugarak - versek

Honvágy a Duna parton

Egyetlen kire számíthatok,
Egyetlen, aki menedéket biztosít.

A világon az én helyem ott van, mellette,
A kövek között, lent az árral szembe.

Honvágyamból baráti környezetet teremt,
Családom a családom helyett.

Ott volt otthon, s velem is elutazott ide,
Ha nem belé vagyok szerelmes, hát kibe?

Figyelem évek óta, s ő is engem,
Kedves, s nyugodt, de csak velem.

A csubbogó víz, ami mossa a rakpart köveit,
most mindent megér nekem.
Tudom, megkellene tanulnom felejtenem.

De számomra nem csak egy folyó,
hanem otthonom utolsó darabja.
Benne úszik el lelkem mély haragja.

Más az ország, de mégis ugyanaz a víz,
A folyó áramlata hazahív.

Magyarázatom sincs mi fogott meg a zavaros vízben,
Mi vonz ide mindennap délben.

A Duna part lett a törzshelyem, s a barátom,
Mára utolsó társam, a saját világom.