német napsugarak - versek

Kis Semmiségek 2.

A templomi harang kong, a szívem dobban.
A kapcsolatunkban csak pont van.
Vesszőt nem tesszünk, felesleges lenne,
Úgyis mindkettőnk megbánná reggelre.

Szeretlek, de te mintha utálnál.
Néha szeretsz, de akkor én utállak.
Ezek vagyunk, kócos bórus kialvatlan szállak.

Nem hozzunk ki egymásból pozitívat,
Többé nem mondod, majd felhívlak.
Kis dolgok hatalmas jelentéssel.

A létezésed kell,
De valahogy mégsem.

Kettős emberi szívünk, dobbog serénnyen,
A harang kong, egy másik pár szerelmére.
Kapcsolatunk múlt, pontatlan végggel.

-

Az idő megállt azóta mióta nem vagy itt.
Mindenki csak egy foszlány körülöttem.
A valóságban nem találtam örömömet,
Ezért voltam bebaszva fél évig körülötted.

Nem bírtam elviselni a viszhangodat,
Ahogy rombolta az önbizalmamat.
A haragod, ami felfalta a maradék lelkem,
Meletted teljesen elvesztettem a józan eszem.

Megtanítasz csatákat vívni magammal,
de ki fog megtanítani szeretni és élni?

Nem csak túl élni. Létezni.

Kinézek az ablakon és látom őket,
A nagyja nem, de vannak akik tényleg boldogok.
Apa, mi miért nem?
Lennék a whiskey a szádban, ha ez megváltoztatná, amit láttam.
Egy szánalmas ittas senkit.
De néha a tükörből visszakacsint.

És akkor félek, remegve élek,
Nem fésülködöm inkább, mert megdermedek.