német napsugarak - versek

Hiányzol

A főváros felé indulva, a vonaton, fejemet lehajtva találod,
Fülem be van dugva, nem vagyok most a barátod.
Nem tudok az lenni, el vagyok fáradva,
Bele estem a kilátástalanság szimfóniájába.

Fülembe súgod, láthatod még viszont,
Szívem mégis fájdalmat ont.
Magába és bennem egyaránt,
Csak azt remélem, senki meg nem talál.

Nem vagyok most jó, s nem vagyok most ember,
Mint egy rossz ízű kávé, amit otthagysz reggel.
Elmentél, itt hagytál, bánatom a te hibád,
Szívem egész nap csak utánad kiált.

- hiányzol