német napsugarak - versek

Meghalt

Megírt csodákban, zenélő harangvirág.
Az utolsó hangszállam elfojtott hangja kiállt.
Nincs kiút, csak a halál.
Remélem, senki meg nem talál.
A szétrobbanó fejemben szól a dal,
Egy öreges hang megszólal: semmi baj.
Kezdem elveszteni az eszem,
De legalább még megvan a fejem.
Nem vágtam le, nem kötöttem fel,
Ez lehet egy jó jel.
Álmomban megannyiszor megtettem,
Életemet az összes lehetséges módon elvettem.
Anyám vére is folyt sokszor,
Álmomban agyon szúrta legalább 20-szor.
Nappal csak megverte,
Az épp eszét elvette.
De a méreg nagy úr,
A bosszú vágy mindenkiben ott lapul.
Él bennem is, megnyúztam szőröstől-bőröstől,
Síkitott a véres hús kupac,
A gödör mélyéről.
Felocsoltam tele benzinnel,
Boldogan dobtam rá egy gyufát, ezerrel.
Hallgattam, ahogy sír, üvölt,
Az égett emberi hús kétségtelenül büdös.
Elástam többé senkit ne lásson,
Többé senkit ne bántson.
A szétrobbanó fejemben vége a dalnak,
Egy öreges hang megszólal: semmi baj, a nevelőapád meghalt.