német napsugarak - versek

Megéljük a holnapot is

Madarak repülnek az égen,
Én pedig mintha soha nem lennék ébren.

Csodálkozom, hogy amikor lépek a föld lábam éri,
Vagy a szelet a bőrömön meg tudom érezni.

Hogy a nap vakít, még inkább éget,
Hogy a világ nem ért még véget.

Eljött a tavasz, vége a télnek,
Még inkább a halál idejének.

Közeledik valami új, érzem,
Kezdek felébredni, bár kétkedem.

Magamban és a világban,
Hogy lehet ez még jobb is.

De úgy tűnik, a tavasz itt van,
És megéljük a holnapot is.