német napsugarak - versek

Dermatillománia

Gennyes. Véres. Undorító.

Teljesen felháborító.

Ezek a szavak jönnek az emberek szájára, ha meglátnak.

Bele sem gondolnak, hogy a szavaik nagyon is fájnak.

Hogy ezek miatt menekülünk mind a magányba.

Várva az egy nap majd eljövő csodára.

Itt van ez a hatalmas stigma,

Sokan kérdezték már, nem vagy te mazochista?

Nem, nem, viszont kényszerbeteg már vagyok.

Ez nem egy olyan kompulzió, amit elhagyhatok.

Hidd el, tehetném, ha lehetne,

Ha erre csak legalább egy gyógymód lenne.

Mert meglepő lehet,

De az elutasítás és bántás az agyunkat nem hatja meg.

Inkább csak ront a helyzeten, még inkább taszít,

Segítségért való kéréseket pedig elnémít.

Szédelgünk már egy szakadék fele a szuicid gondolatoktól,

Rosszul vagyok a kilátástalanságtól.

Attól, hogy a bőröm lett a testem ketrece,

Hogy ez lett az életem főszerepe.

Pánik rohamok kergetnek a gyógyszerek világába.

Na meg megannyi embert az öngyilkosságba,

Akik úgy érzik nincs már kiút.

Valaki életének a fénye meg már rég kihunyt.

Ti mégsem hagytátok még abba,

Persze, mindenki bele köt a szavamba.

Mert mennyivel fontosabbak a hülye kérdések,

Mint hogy emberek millióinak lenne segítségre szüksége.

De csak bámuld bőrünk tovább, pont úgy, ahogy eddig.

Még bírjuk, de miattatok nem tudjuk meddig.

- azoknak az embereknek, akik elítéltek, mert beteg vagyok

* Az impulzuskontroll-zavarban szenvedő beteg ellenőrizhetetlen késztetést érez, hogy bőrét vakarja, egy vagy több helyen. Nagyon gyakran az arcon. Ezek az impulzusok rohamokhoz hasonlóak, tarthatnak néhány perctől, néhány órán keresztül, egy teljes napig, néha anélkül, hogy a személy észrevenné. A viselkedést örömérzet kíséri vagy az impulzussal egy időben megkönnyebbülés, amelyet egyfajta feszültség, szorongás vagy stressz előz meg, végül a bűntudat követi.