német napsugarak - versek

Azt az éjszakát

Az erőszak azt mondják nem megoldás,
de abban a percben szerintem nem volt más.

Csattan a pofon.
Az idegeim már rég a plafonon.

Felálok. Halál nyugalom.

Megint csak csattan a pofon,
De most az én kezem álltal oson.

Egy 100 kg-os húskupac, apám nevében ront nekem.
Még meg is van lepve, hogy nem meghúzodtam, hanem felemelkedtem.

Elkapja a nyakam.
Elfojtja a szavam.

Köpköd. Ordít.
Megannyi neveken szólít.

Kurva, mint az anyja.
Az vagy, mindenki tudja.

Ezt én csak a te érdekedben teszem,
Hogy a hülye női agyadnak megkegyelmezem.

Ujjjaid már nyakam húsába mélyednek,
Gondolataim pedig az életben kétkednek.

Lehet meghalok.
Kezeid közt életemben először nyugodtan elalszok.

Közénk állnak. Szétválasztanak.
S egy magyarázatra várnak.

Szerintem nyilvánvaló.

Egyszerűen helytelen volt, amit tettél.
Egy anyát, egy nőt, megütöttél.

Te ezek keretében mégis férfinak hívod magad?
Persze apa, tévedni mindenkinek szabad.

Hogyan is nézhetem volna végig, hogy mégegyszer megtörténik?

Hogyan is lehettem volna egy néző, aki a sorokban az első?

Tennem kellett valamit,
Hogy meghallgasd a szavait.

Mert ugye csak neked lehet igazad.
Aki nem ugyanazon a véleményen van, az életedből is kimarad.

Tudjuk, nárcisztikus vagy.

Nárcisztikus.
Alkoholista.
Munka nélküli.

Meg egy felelősség teljes szülő.

Az én apukám.
A nem létező hősöm.

Azt mondják szerencsés is vagyok, én rosszabbat már nem kaphatok.

Viszont apa, azóta felnőttem.

Veled, de a szeretetted nélkül, a folytogató gyűlölettel legbelül.
Alkoholos mámoroddal, öklöd és ocsárlásod kifejtésével. 

"Ez a te javadra válik, amúgy csak felejtsd el."

Szeretnéd, ha másképpen fejezném ki magam?
Ne beszélj róla, mert hangszállaid egyesével tépem ki te kurva.

Csend. Elfojtott sírás. És akkor, ezt a jelenetet most nem folytatnám.

Te azt mondod mindenek ára van, s minden az idejében felépül,
De a mi kapcsolatunk mégsem változott meg soha.
Az alapzatot és az emlékedet, pedig már belepte a moha.

Lehet így tanítottál meg a jó mellett kiállni, hogy nekem ne kelljen ennyit hibázni.

Köszönöm azt az éjszakát,
Minden egyes fél szavát.

Az életett melyet adtál, s majdnem el loptál.
A gyerekkort, amitől megfosztottál.