német napsugarak - versek

A füstben elenyészett

Mint egy kétségbe esett kisbaba, akit elhagytak végleg,
Minden egyes mosoly a füstben már rég elenyészett.

Még egy kicsit maradhatak volna,
Esetleg egy ölelésre, búcsú szóra.

De minden ki üresedett és ők eltávoztak,
Feltételes szép időink, időnk előtt elmúltak.

Egyedül kellett felnevelnem magam.
Sok rossz pofon árán mindent megtanultam.

Kíváncsi gondolataim mindent beuraltak, 
Az elenyészett füsttel szépen lenyugodtak.

Túl éltem, de rajta túl nem leszek,
Soha nem kapom már meg, azt az örző szeretetett.