német napsugarak - versek

Kérdések

Üres tátongó pislogó szemek,
A hajnal folyója csak ered.
Piros, narancssárga, majd kék,
Szívemben lüktet minden emlék.

Vízesés mossa ki a pórusaimat,
Mert nem érted a szavaimat.
Ha értened nem itt lennénk.
Talán együtt néznénk:
A világot, a csodákat,
A felejthetetlen traumákat.

Ha egy élet csak szép,
Az nem élet.
De ennyi vért megérek?

Eddig mások éltettek,
Olyanok, akik nem értettek.
Mert milyen élet az, ha nem magamért élek?
Milyen reggel az, amikor már 6-kor nem remélek?
Vagy.
Sosem szeretett senki,
S ha nem tették, én vajon tudok majd szeretni?
És.
Soha sem maradt senki,
S ha nem maradtak, fog majd valaki?

Kérdések vannak,
Szóval létezem.
Válaszok nincsenek,
Ezért féltettem múlt éjjel az életem.

Mert hirtelen a cigarettából nem a nikotin kellett,
Hanem a hamvas forró parázs perzselő lelke.
Bőrömet tépő dohány és hamu,
Kacagtak rajtam együtt egy randevún.

Először 9 évesen gondoltam a halálra,
S azóta sem felejtettem, lesz olyan nap, hogy elengedem?
Vagy egy nap tényleg megteszem?