német napsugarak - versek

A szerelmünk teoriája

A mindenségnek is van elmélete, pont úgy ahogy nekünk is.
Az elsőt mindenki ismeri, a másodikkal már csak én vagyok tisztában.
Még téged is kihagytalak, mint egyes létfontosságú alkotóelemet.
Mint minden ebben a tejútrendszerben, ez sem lehet hibátlan.
Hisz részemről erős, részedről valószínűleg gyenge volt a kölcsönhatás.
Pedig, nagy szükségem lett volna rád, a teljes, ugyanakkor helyes képlethez.
Vitába szállni ezzel hibás.

A személyiséged, mint X ismeretlen maradt.
Minden tudásom csak külsőleges gyönyörödről és kisugárzásodból fakadt.
Az Y is megvolt, de azaz eredmény melletted lényegtelenné vált.
Megvakítottál, akár a holdsugár.
És még mindig zavart a tudatlanság, a plátói szerelemben egyaránt.
De azt hiszem, pont ez teszi szerelmünket plátóivá, hogy te tudatlan vagy,
Velem, avagy létezésemmel kapcsolatban.

A fizika tanárom szerint a relativitás elmélete állítólag leírja a világűrt,
aminél nagyobb nincs.
Egyenletünkben a te hiányod mégis úgy tűnik az, nagyon is valódi.
Rám elektromágneses kölcsönhatással bírsz, míg én úgy néz ki, csak taszítalak.
Mindezek lexikai tudatában, rákényszerítem szívem a kísérlet feladására.

Az elméletem úgy néz ki hibás, de attól még szívemben megmarad a közös teóriánk.