német napsugarak - versek

Vallomás?

Véres testek, masszatos összkép,
Mondd! A szívem hányszor törhet még szét?
Mielőt egy vallomást teszek,
És elfogadod azt, amin változtatni nem lehet.
Ha én tudnák se tenném,
Ha nem róla beszélnel, ajkad már az ajkamhoz érinteném.

Tanulmányozlak és nézlek, rajövök, hogy félek.
Mégis melletted érzem úgy, hogy igazán élek.

Két átkarolt karunk, összefon minket,
A lépcsőn ülve egymásba habarodunk.
Tartalak, mert a mellkasod behorpad és fáj,
Tudhatnád, hogy egy olyan lányert amúgy nem kár.
De te nem tudod. Őt tanulmányozod, őt nézed.
Az én karjaimból, őt félted.

Megosztunk egy cigarettát, ezt egy fél csóknak veszem.
Kabátomat hideg testedre fedem.
"Úgy viselkedsz, mintha a barátnőm lennél."
Ezt pedig egy bóknak venném.
Mondanám, hogy lennék, érted mindent megtennék.
De te még nem.
És én nem tudom, olyan kezekbe helyezni a lelkem,
Aki nem áll még arra készen, hogy igazán szeressen.
Gyerekes ábrandokat kerget, naív álmokat nevez meg.
De tudod egy hetero lány, ha kedves is, sohasem szeret meg.

Sajnálom. De így van.

Kimondanám, hogy szeretlek,
De meg az árnyékodtól is rettegek.
Mert te az ő árnyékát keresed.
Az ő lelkét szereted.

Az az igazság, félek, hogy senkivel sem lesz ilyen teljes,
Egy hideg hajnal, ahol a nedves pára is ellep.
Mint a szemüvegeden, amin át sem láttál,
Lehet csakis ezért maradtál.
Mikor levetted, szemed tükrében láttam a tökéletlenségem,
A teljes arcod tökéletességében.

Most lehet nem vagyunk együtt,
De talán majd egyszer.
Ha rám tudsz nézni egy reggel,
Amikor már engem keresel.

A jövőben egy forró kávé társaságában öntöm ki a lelkem a csészédbe.
Addig még szívem örzöm neked épségbe.
Megiszod majd vagy otthagyod?
Ezt már csak te tudod.

* (Végül ott hagyta) *