német napsugarak - versek

Ecstasy

Belépek a lakásba és körülnézek,
Kezdem igazán érezni, hogy a jó közel van és élek.
Az izgatottság a melkkasomban ugrándozik, mint egy gyerek,
Az anyagban mindig találok valamit, ami szeret.

Kiteszem az asztalra és a műanyagot eltávolítom,
Tudom, hogy amit csinálok hibás, el kéne távolodnom.
De ez az érzes az még ma egyszer kell,
Mindennap ezt mondom, tudom hogy nem kell.

Kis darabokra töröm és egy papírra teszem,
Az anyagot pirullaként veszem.
Most beveszem és semmi különös,
De egy óra és meglátogat az ördög.

Azt hinném remegek, de mégsem,
Kezd a mellkasom nyomni, féltem.
De valahogy még is olyan könnyű a testem,
Repülök fel és még le sem estem.

Úgyérzem magamat, mint egy rockstar,
Tudom egy bús sors várhat rám.
Ha le nem teszem,
De úgy érzem a hatása alatt én lennék Supermen.

Mi ez, amit kerestem?
Boldogság? Zsebre úgysem tehetem.
Elmegy a hatás 6 óran belül,
A testem majd a hidegben kihül.

Az utca pora lesz majd rajtam,
Bizonyítek, még élek, meg nem haltam.
De minek ez az élet, ha nem vagyok egy semmi,
Csak egy függő, aki a napfelkeltét mindennap alvás nelkül keresi.