német napsugarak - versek

Megtanulom, elengedlek

Várva várt kívánságok, a ki nem mondott szavakkal.
Veled lenni és az el nem múló hajnallal.

Ez volt az, mindig is ez lesz.
Probálom átverni magam, de semmit nem tesz.

Szívemben minden szavad és érintésed felejthetetlen,
Gondolataid, magamban hordtam, kezed a kezembe fontam.

Könnyeid sajat arcomon folyattam, fájdalmad éreztem,
Csak úgy voltam, abban az egy évben nélküled nem is léteztem.

Te voltál mindenem, a reggelem es az estém,
Minden lépésem, ugyanígy meg tenném.

Számomra, a hullám voltál a sívar felszínen,
Életem egy nyugodt tóhoz hasonlított, szelíden.

Te? Megőritettél, elvetted a józan eszem,
De ezek után is azt mondtam mindenkinek:

"De én szeretem!"

Szerettelek is, szerettem a szemed, a hajad, a hangod,
Megannyi sok személyisegű arcod.

Négyen bújkáltak abban a fejben,
Négy kis lélek, egy nem épp testben.

Akárhol is jarsz most az őrületet a falra fested,
Félelmet csempészel, bennem is volt, emlékszel?

Félelem, hogy elveszítelek, hogy nem tudlak megmenteni.
Félelem, hogy személyed sosem tudom majd elfelejteni.

Szerettelek, kivántam, vártam,
Ami jött, álmomban sem láttam.

Nem tudok többé rád gondolni, így probálok, s nehezen, de felejtek.
Szép lassan megtanulom, egyszer majd elengedlek.

Még akkor is, ha úgy érzem, hogy csakis a te pillantásaid halmazában élhetek.