német napsugarak - versek

Elmúltunk

Az őszben a halál mosolya,
S a leveleket a fákról lecsalja.
Le esnek ebben az évben az utolsó remények,
Karjaimat kinyújtom, de vajon elérlek?

Az idő most megáll és a világot pasztel színek festik be.
Írok neked még egy utolsó verset, mert szeretlek,
De te vajon szeretsz-e?
Az idő mégis múlik és én csak a hideg utcán rád várok,
Képzelem és láttlak, de tudom már csak álmodok.

A szemed csillogó fényeről, az utolsó estenkről.
Édes volt és keserű, beszélgettünk a lehetőségekről.
A szétmenésről, a verseimről, a levelek hullásáról,
Az idei ősszünk, mert ez a miénk volt és az elmúlásról.

Elmúltunk. Mostmár egy doboz helyett egy nap kettőt szívok.
Esténként egyedül (s)írok. Kiírod vagy kisírod.