német napsugarak - versek

Valaki más

Már valaki mással álmodsz,
Már valami megbánást érzel.
Egy megbotlás, egy kétely,
Milyen boldogok lettünk volna már,
Elveszett a szerelmi reménnyel.

Valaki más kezét fogod,
Valaki más szívét örzöd.

Túl léptél rajtunk, mint egy kinőtt kabáton,
ami már nem élte meg a következő szezont.
Azzal fejezted be hogy barátom,
De én hogyan felejtsem, ami volt?

Azt gondolhattad, hogy így jobb lesz.
Én próbálok hinni ebben, de nem tudom, hogy képes vagyok-e.

Talán majd ő jobb lesz,
Talán ő majd boldogabbá tesz.

Úgy, ahogy én sosem tudtam volna,
Mint hulló csillagok, amik nem szólnak,
Csak eltűnnek és átalakulnak porba.

De hogy én jobban szeretelek volna?
Biztos, lehetsz abban.

Mi köztünk lett volna.

Közted
és
Köztem.

Nem lett több csak egy eltávolodó lehetetlen,
amit az óceánok választottak el.
És mi külön partokon találtuk meg a reggelt,
Nem értve a víz a hajóban, hogyan emelkedett fel.

A távolság fáj,
De fel a fejjel!

Amíg vannak versek rólad...

Megérte:
írni
élni
sírni
nevetni
boldogon boldogtalanak lenni.

Mégegyszer elhinni, hogy belém is szerelmes lehet valaki.
Mégegyszer megbízni, hogy engem is szerethet valaki.

De mi van ha mégsem lehetséges,
Mert egy valami mindig kétséges.
Csodálatos személyemmel a helyzet mindig kényes.

És te, meg ő, na meg ő is,
Azt mondtad legyünk kevesebbek.
Majd senkik.
Sem emlékek.
Csak egy megbánott gondolat,
Ami elveszett véled.

Ez így fair, hogy én mindig kiírom a szívemet a falra,
Te pedig átszúrsz rajta,
majd meggondolod magad
és lelépsz hajnalba?

Ezt érdemlem, hogy én a te gondolatoddal,
Te meg valaki más ágyában találj a holnapra?

Ez lenne,
amit az Istenek nekem szántak?
és ezért legyek hálás?
Hát ez otromba.

De hiszem, ha te valaki mással,
majd egynap én is valaki mással.
Megjövő, ragyogó boldogsággal,
És kitudom mondani, megbocsátással.

A legjobbat kívánom neked!

Akarom, hogy így legyen,
Akarom, hogy legyen hely még a szívemben másnak is,
nem csak neked.
Tudod, mert én valamikor valahol tényleg szerettelek.
De mint mindenek ebből is lett, egy makd elfelejtelek.

A szó szeretlek:
Mostmár jelentéktelenné vált,
Hisz annyiszor kimondtam.
Mire te kifogytál a szavakból
és az érzelmi okokból.

Valaki mással vagy már,
Valaki mást igézel.

Szerettelek, de valaki más majd boldogabbá tehet.
És én elfogadtam, hogy nincs olyan, hogy veled.

Csak olyan van,
hogy én a vodkás üveggel.
Te az exeddel.
Én a xanaxal.
Te az élettel.

Mert én ezt lehet nem fogom túlélni.

Csak kérlek, legalább te ne meneküljj!
Magad elől legalábbis soha.
Bízz abban, hogy a reménnyel együtt nem szállt még el a csoda.
Ne tegyél, olyan hibát, amit én tettem volna.

Ha ennek vége is és én is már csak, mint a hullócsillgaok eltűnök és por leszek.

Vigyázz magadra és arra a csepp darabra,
Ami így is úgyis szívedből nekem lett adva.
Mert valahol tudom,
neked is jelentettem valamit valaha.