német napsugarak - versek

Mint az árva gyerekek

Keressük a szeretetet, mint az árva gyerekek.
Várjuk a húlló naplemenetet.

Ülünk a vilag közepén, mindenki egyedül,
De legalább egy ég alatt. Remélem a lelkem megmenekül,
Ma este mindenkit összetart.

Félünk, hogy elfelejtenek és  
belőlünk semmi nem marad.
Remegünk, hogy a szörnyeteg egyszer szétszabdal, megharap.

Vagy pont várjuk épp, hogy eltűnjünk,
Nyugovóra kerüljünk.
Minden démont magunkkal együtt megöljünk.

Rettegünk a szeretettől, 
De a halaltól mégsem.
Testünk megfeszül a gyűlölettől.
Levegő után kap, kétségesen.

Csordában szállunk, mint a repülő verebek.
Ezek vagyunk, mik ha nem elbaszott emberek?

Akik a halált keresik, menedék szóval,
Bolyonganak, szív helyett egy tátongó lyukkal.

Fiatalok megannyi droggal,
Az életünk tele van sötét folttal.
Járjuk a várost hajnalig, a szeretetből egy utolsó falatig.

Keressük a szeretetet, mint az árva gyerekek.
Várjuk a hulló napfelkeltet.