német napsugarak - versek

Beteges

Vér csordúl le a pigmentfoltokon,
A gyertya fénye megvilágítja a maradék bőröm.
Érzem és látom az olvadó húsom,
Gyantát csepegtetek, könyörgöm.
Egy istennek, aki hall, de nem tesz semmit,
Egy anyának, aki nem szeret senkit.
A viasz kipótól, egésszé tesz.
Szép leszek a kopórsóban, ha valaha eltemetsz.
Elmebeteg, problémas gyerek,
Lyukas, ertéktelen, gennyes cafat.
Ez a testem és meghatározza a lelkem,
A szívem csak végig nézi, mint egy szellem.
Kisért az üres palotában.
Nem lát a tudatmodosító félhomályban.
Különböző személyiséggekkel beszélget,
Ha láttal 4 embert 1 testben, megérted.
Tetemekről álmodik, keresi mi egy hullában a vonzó,
Amitől kívanatos egy test, ami foszló.
Talán ugyanolyan halott és üres,
Ez tesz minket egyyé, ugyan ilyenné.
Harapas nyomok es karmok maradványai,
De a forró viasz kitesz mindent.
Ahogy ég a húsom, elélvezem és a házat magamra gyújtom,
Kopórsóm nem lett, de te itt vagy.
Foszló szerelmem darabos huscafat.